Anno 1994.
Rég frissült a rovat, ez a film pedig már majdnem 15 éves, tehát talán belefér. Luc Besson ekkor még nagyon tudott, Natalie Portman még nagyon fiatal volt és Jean Reno még nagyon nem volt szupersztár.
A tizenkét éves Mathilda-val (Portman) senki se cserélne szívesen. Rohadt nehéz, kilátástalan élete van egy olyan családban, amelyben öccsén kívül senkit se szeret igazán és őt se szeretik viszont. Az apja veri, a nővére szintén, az anyját meg hidegen hagyja, hogy mi van vele. Egy nap jópár fegyveres férfi (rendőrök, mint röviddel ezután kiderül) ront be a lakásukba, mivel a papa hülyeséget csinált: lopott a rábízott drogból. Lemészárolják a teljes családot, Mathilda csak azért éli túl a támadást, mert épp lement a boltba. Mikor visszajön és látja, hogy mi történt, nagyon okosan úgy tesz, mintha a szomszédban lakna. Szerencséjére az ott élő Léon (Reno) beengedi, megmentve ezzel az életét. Léon-ról hamar kiderül, hogy bérgyilkos, méghozzá az egyik legjobb a városban. A kislány üzletet ajánl neki: bevásáról, mos, vasal és rendben tartja a lakást, cserébe a férfi mellett maradhat kitanulni a szakmát. Léon kis huzavona után belemegy.
Amivel a film kiemelkedik a hasonló témájú alkotások közül, az az alapötlet (tulajdonképpen egy kisgyerek tanulja a gyilkolás mesterségét + beleszeret egy felnőtt férfiba) és a lehengerlő színészi teljesítmények. Itt következik az, hogy megkövetlek titeket amiért a V, mint vérbosszú kritikában azt írtam, hogy Natalie Portman közepecske színésznő. Csodálom, hogy nem hülyéztetek le. Tizenhárom évesen olyan produkciót tesz le az asztalra, ami sok pályatársnőjének háromszor ilyen idős fejjel se menne soha. Elképesztő. Jean Reno pedig maga Léon, teljesen azonosul a karakterrel. A két főszereplő élete szerepét játssza, ez számomra egyértelmű. Aztán ott van még Gary Oldman Stansfield, a korrupt és őrült zsaru szerepében. Keveset látható a filmben, de akkor abszolút uralja a vásznat és belevési magát az agyunkba.
Az viszont kár, hogy csak két komolyabb akciót élvezhetünk. Az nem számít annak, ha elvágnak pár láncot meg lőnek párat. A legfeszültebb, legjobban sikerült jelenetet el is lövik az elején, ezt nem sikerül felülmúlni a továbbiakban sem (Casino Royale szindróma). Bár ezekkel a képsorokkal elég gyorsan megalapozzák a nézőkben Léon hírnevét, rögtön tudjuk, hogy itt a szakma egyik mestere dolgozik. Megintcsak sajnálatos, hogy a fináléban már-már szuperhősi képességeket adnak neki és kicsit elrugaszkodunk az addig annyira átélhető, valóságos eseményektől. Na mindegy. Kicsivel több puskapor szerintem nem ment volna a dráma kárára.
Mert dráma van itt bőven, méghozzá a komolyabbik fajtából. Nagyon szépen bonatakozik ki a bérgyilkos és a kislány kapcsolata. Hányattatott sorsuk közel hozza őket egymáshoz és szoros barátság alakul ki közöttük. Mathilda azonban többre vágyik minden téren: szerelme viszonzására Léon-tól és bosszúra a kisöccse gyilkosain. Hiába mondja neki a férfi, ezt az utóbbi dolgot nem tudja kiverni a fejéből és így csak idő kérdése, hogy az események mikor kezdenek el robogni a lejtőn a várható tragédia felé.
Nagyon jó film*. Fantasztikus szereposztással és örökre emlékezetes karakterekkel. 10/8.
*De ennyi, nem több. Nem értem a rengeteg 10/10-es kritikát. Nincs olyan azonnal magával ragadó hangulata és nem jön a katarzis sem a végén. SZVSZ. Igazából egyedül a szereplők és az őket megformáló színészek emelkednek elképesztő magasságokba a "jófilm" átlagtól. Szóval nem értem. Ha valaki igen, az kérem írja meg, hogy miért is hibátlan film ez és főleg, hogy mitől minden idők 37. legjobbja sokak szerint (imdb szánalom on teh highest level).
Btw, mekkora év volt már 1994!?
