Tegnap láttam a Cloverfield-et és nagyon megtetszett a kézikamerázós stílusa, ezért mikor véget ért, gyorsan beizzítottam a netet és "megszereztem" a műfaj egyik nagy klasszikusát, ami eddig kimaradt az életemből. Az Ideglelés az egyik legizgalmasabb film amit valaha láttam, de biztosan a legfélelmetesebb. A Blair-i boszorkányon kívül SPOILER-ek is leselkednek rád a cikk sorai közül.

Három fiatal filmsulis elhatározza, hogy dokumentumfilmet forgat egy kisváros legendájáról. A helyiek kifaggatása után magukhoz vesznek pár napra elegendő élelmet, egy sátrat és két kamerát, aztán irány a Blair-i erdő (ma már Burkittsville-i). A szóbeszéd szerint itt kísért egy boszorkány, aki már számtalan ember haláláért felelős. A srácok persze abszolút szkeptikusak a dologgal kapcsolatban, de nem sokáig...

Az elején nagyon megy a vicceskedés (Cloverfield-ben is így van), ez a rész kicsit unalmas, de mindenképpen szükséges. Emiatt ugyanis sokkalta élesebb a kontraszt, amikor beindulnak az események. A feszültség szinte tapintható a sátor körül felhalmozott kőrakásoktól kezdve és mire a voodoo bábszerű figurák ellepik az erdő fáit, már együtt rettegtem hőseinkkel. Zseniálisan merítve a Ragyogás-ból, de méginkább a Cápa című klasszikusból, nem mutatják meg nekünk a gonoszt. Mindössze egy középkorú nő leírásából tudunk meg annyit a városi interjúzás során, hogy valószínűleg sötét szőr borítja az egész testét. De csak ennyit, innentől mindenki maga alakíthatja ki magában a rettenet tárgyát és ez jó. A sátor megtámadása megint hatalmas, ahogy kifutnak és megmegállnak körbenézve a kamerával és te csak várod, hogy mikor bukkan fel valami a sötétséget gyengén és kis részletében megvilágító zseblámpáik fényében, aztán tovább vársz feszülten, majd már-már odatapadsz a képernyőre úgy vizslatod a fákat. Na az valami hihetetlenül hatásos jelenetsor. A finálé pedig...a film utolsó képkockája olyan brutális erővel vert mellbe, hogy amögött elbújhat a Grond is Gondor kapujával együtt.

A noname színészek fantasztikusan játsszák el a totális idegösszeomlást. Ahogy a film eleji, magabiztos önmagukat levetkőzve pár nap után már szinte lépni se mernek semerre sem a félelem iszonyatos súlya alatt, az egy percig sem hiteltelen vagy életszerűtlen. A főszereplőnő, Heather Donahue közvetlen közeli bocsánatkérése a kamerába még a képernyőn át is rosszul esett nekem, komolyan nehezemre esett végignézni.

60.000 $-ból forgatták a filmet és világszerte több mint 248 milliót hozott. Ezzel arányaiban mindenidők legsikeresebb mozija.

Mint már említettem, életem legfélelmetesebb filmje, sokkoló fináléval. Kár, hogy csak egyszer élvezhető igazán. 10/8.5.