Mit tegyen egy filmimádó, ha a ZH-iban beállt kisebb szünet okán végre jut elég ideje a hobbijára? Menjen moziba! Igen ám, de a filmszínházak épp nem játszanak semmit, ami komolyabban érdekelné. Hát akkor mondjuk...pótolja lemaradásait! Jelentem megtörtént és 110%-ig biztos vagyok benne, hogy jobban tettem, mintha egy Mátyás ellenében beneveztem volna valamelyik aktuális nagyvásznas vacakra (látatlanban kapta ezt a megtisztelő címet a Spiderwick, a Step up 2 és a 27 idegen igen pl).
A választásom pedig a V mint vérbosszú című filmre esett. Az írók a Wachowski-k, a rendező James McTeigue, aki mindhárom Mátrix mozinál valamint a Klónok támadásánál is első rendezőasszisztens volt. A film a közeljövő Angliájában, közelebbről Londonjában játszódik. Amerika háborúi kiterjedtek és az egész világot lángokba borították. Az emberek meg nem szeretik a háborút, a káoszt. Az emberek békére és rendre vágynak. Pont ezt kínálja nekik e zavaros időkben Adam Sutler (John Hurt) és felemelkedő pártja, cserébe "csak" teljes engedelmességet és egyetértést kérnek. Rend, fegyelem, hit. Ezek a szavak talán a legjellemzőbbek az évszázadokon át a demokrácia zászlóvivőjének számító szigetországban kialakuló totalitárius diktatúrára. De mindig vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek és nem értenek egyet. Itt is felbukkan a hős, akit az elnyomó rendszer hívott életre és aki terrorista eszközökkel küzd a szabadságért.
A látványvilág kiváló, a hangulat azonnal beszippant és az izgalom garantált. Ezt a három frázist sütöm el először, mert esetünkben mindegyik megállja a helyét. Az izgalomra térnék ki részletesebben. Adva van ugyebár az alapszituáció, ami korántsem olyan valószínűtlen, mint amilyennek innen 2008-ból látszik. Legalábbis szerintem. Aztán ott a maszkos főhős, ez megintcsak kelti, majd fenn is tartja a feszültséget (ki lehet ő?, hogy néz ki valójában? honnan jött? mi történt vele? stb.). A film ezt a kártyát is zseniálisan játssza ki, elképesztően jó ütemben csepegtetve az új adalékokat V (Hugo Weaving) történetébe, hogy végül és csakis legvégül álljon össze a kirakós egy érthető egésszé. A legnagyobb és legjobban működő húzás azonban az, hogy már szinte a legelején közlik, hogy az igazi akció, a főcselekmény egy év múlva fog megtörténni.
Mégiscsak egy akció-thrillerről van szó, essen pár szó erről is. Profi. Ez egy szó, de majdnem elég is. A koreográfiák, a megvalósítás, a robbantások (az egyikbe beleborzongtam, felállt a szőr a hátamon meg minden, bár ez csak részben volt az effekt érdeme), mind ütnek. Külön kiemelendő jóság, hogy V késekkel zúzza le az ellene áramló lőfegyveres ellent. Ez csak méginkább kihangsúlyozza hős mivoltát, pirospont ezért is.
A színészek. Azért az vicces, hogy az első pillanattól az utolsóig álarcban tevékenykedő Hugo Weaving lejátssza a színről az Evey-t megformáló Natalie Portman-t. Hát igen, Miss Portman még mindig csak közepecske színésznő szerintem, ellenben annál szebb. Volt egy kép, ami után konkrétan három percig kerestem az államat. John Hurt makulátlan a gyűlölt, undorító diktátor szerepében, a többiek inkább átlagosak.
Iróniát és humort sem néklülöző, látványos és egyben elgondolkodtató, különleges film. Vannak hiteltelen jelenetek persze, a mondanivaló/üzenet direktebb nem is lehetne, de talán ezek miatt is működik ennyire jól. Az említett izgalom mellett a hatás is garantált. Nem tudom sikerült e szavakkal eléggé érzékeltetnem, hogy mekkora élmény volt. Ha nem, akkor majd most, a pontszámmal: 10/9.
ui: lehet, hogy megy ez még feljebb is, a blog alapelvei viszont csak a többször újranézett, az idő próbáját kiállt alkotásoknak tartják fenn a 10/10-et.