Nem, még nem láttam a filmet :D. A post témája alapján valószínűleg a legritkábbak közé fog tartozni a blogon. Ez egy könyvkritika lesz.
Harry Potter megkerülhetetlen napjainkban. Sokan utálják (érdekes, azt vettem észre, hogy leginkább azok, akik egy sort se olvastak belőle) és ez mintha trendi meg menő lenne mostanában. De sokkal többen szeretik. Én az utóbbiak közé tartozok.
Magáról a HP jelenségről nem akarok sokat írni. A lényeg: Rowling csodát tett az ezredforduló környékén. Rengeteg gyereket vezetett el a számítógépeik elől (ha csak rövid időre is) a saját képzeletük világába. Olvasni olyan, mint filmet nézni. Csak itt a fejedben peregnek a képkockák. Te vagy a rendező,a történet úgy jelenik meg előtted, ahogy azt te látod, látni szeretnéd. Persze a főhősöket már én se, ti se tudjátok máshogy elképzelni, mint ahogy a filmekben kinéznek.
A hetedik kötet történetéről nem írok semmit, szinte minden spoiler lenne. Ugyanis a legjobb HP kötetet tartjuk a kezünkben, a legjobb sztorival. A karakterek jelleme tökéletesen kirajzolódik előttünk az utolsó részben. Akár úgy is mondhatnám, hogy minden amit eddig olvastunk/láttunk csak felvezetés volt a fantasztikus fináléra. Minden korábbi tett értelmet nyer, a szereplők motivációi is teljesen letisztulnak és érthetővé válnak.
Az utolsó fejezeteket alatt végig borsódzott a hátam. Meg kell mondanom, hogy imádom azokat a történeteket, ahol egy esélytelen kisebbség veszi fel a harcot a mindent elsöprő erejű (általában gonosz) ellenféllel szemben. Tudják, hogy semmi sanszuk a győzelemre, de mégis kiállnak és harcolnak az ügyért amiben hisznek. Szerintem ezzel nem lőttem le semmit, mindenki tudta eddig is, hogy az utolsó részben eljön a végső összecsapás.
De még mennyire, hogy el! Úristen mekkora lesz ezt a nagy vásznon moziban látni! Kimerem jelenteni, hogy abban az évben amikor bemutatják a hetedik rész filmváltozatát, mindent ütni fog. Nem tudom, hogy milyen más alkotások lesznek akkoriban, de hát igazából tök mindegy (talán csak a Hobbit veheti fel vele a kesztyűt majd).
Csavaros történet, fantasztikus hangulat. A legjobb a hétből, jobb zárást nem kívánhat senki a Potter-sagának. Úgy vagyok vele, mint a Gyűrűk Ura befejező kötetével. Csak ámultam-bámultam, de szomorú is voltam egyben, mert nem jön több újdonság ebből a varázslatból.
ui: a kommentekben kilehet beszélni a konkrétumokat is
