A film műfaja romantikus dráma. Nos nem tartozik a kedvenceim közé, elég kevés alkotást nézek meg a kategóriából. A Vágy és vezeklést azonban mindenkinek ajánlom.
A film alapja Ian McEwan azonos című regénye. A történet röviddel a II. világháború előtt indul Angliában. De magáról a sztoriról egy szót sem fogok mondani. Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy ennyire "tudatlanul", szinte minden info nélkül ültem le filmet nézni. De nagyon jó volt.
A két látszólagos főszereplő Keira Knightley (Cecilia Tallis) és James McAvoy (Robbie Turner) hatalmasat játszik, de kifogástalan az egész szereplőgárda. Külön figyelmet érdemel az igazi főszereplő Briony Tallis-t gyerekként megformáló Saoirse Ronan alakítása. Miattuk hihető az első perctől minden ami a vásznon történik.
A rendező (Joe Wright-már bizonyított a Büszeség és balítélet filmre vitelével) néha nagyon jól játszik az idővel, épp annyiszor, hogy hatásos de ne öncélú legyen. A Dunkirk-i jelenetnek pedig fantasztikus a fényképezése. Ezzel a résszel megint úgy voltam, mint a Jó reggelt, Vietnám! című filmnél: szinte egyetlen puskalövés nélkül többet mondott számomra a háborúról mint bármelyik golyózáporos "igazi" háborús film. Az első óra után lassul valamivel a cselekmény, de csak azért, hogy a végére még jobban felpörögjön és így még nagyobbat szóljon.
A film magyar címét kivételesen nagyon eltalálták, szinte mindent elmond erről a csodaszép filmről. Vágyak által vezérelt döntésekről és azok elkerülhetetlen következményeiről szól ez a végig gondolkodásra késztető mozi. Műfajának egyik legjobbja nálam, mert azon kevés romantikus filmek közé tartozik amiknek nem elcsépelt, hatásvadász sztorija van és igazi színészek szerepelnek benne (nem pl Hugh Grant, aki mindig ugyanúgy játszik). Nem véletlen az Oscar jelölés a legjobb film kategóriában. A finálé pedig csak hab a tortán. A lényeg majdnem lemaradt: 10/8.5.
