Hihetetlen, hogy nem voltak képesek összedobni egy épkézláb posztert egy ilyen kaliberű produkció alá. A trendnek megfelelően egy újabb '80-as évekbeli modellt poroltak le nekünk a hálivúdi kedves (nem) emberek, bár ezúttal talán megindokolhatóbb, érthetőbb az újrázás. Hiszen az eredeti Titánok harca sem a színészi játékról, vagy a fordulatos cselekményről híres, nem több pattogtatott kukoricás kólázásos mókázásnál. Csak hát Harryhausen szörnyei mindig megérnek egy misét. Nézzük, hogy napjaink trükkmestereinek sikerült e valami hasonlóan nagyszerűt alkotni, vagy pedig teljesen megérdemelt a Worthingtonék felé nagyjából mindenhonnan áradó savfolyam.
A film a lehető leglineárisabb történetvezetéssel rendelkezik, tipikus men demigod on the mission mozi, melyben hősünk megállíthatatlanul csörtet előre, eközben Ildikó nénisen szétbotoxozott arccal vég nélkül kaszabolja a hirtelen felbukkanó, majd pillanatok alatt aprólékká váló szörnyetegeket, aztán meglepő módon lenyomja a főgonoszt is, és megmenti a csajt. Karaktereink egydimenziós papírmasé figurák (így legalább mennek a 3D színvonalához haha), motivációik egy-egy kulcsszóval kipipálhatóak, útjuk során pedig több logikai bakit hakniznak össze, mint amennyit a Barcelona játékosai passzolnak. Egy teljes szezon alatt.
Mégsem lehet haragudni a titánok nélküli Titánok harcára. Mert Perseus villámgyorsan rotálódó, még pontosabban fogalmazva fogyó kommandóját nem lehet nem kedvelni. Karizmatikus és végtelenül rutinos színészek segítik a szemünk láttára sztárrá avanzsáló Sam-et, és szerencsére senki sem alázza meg magát különösebben (najó, Neeson mutatványa a végén azért megér egy kövérebb facepalm-ot. Mondjuk az istenek alapból nagyon elhibázottak, állnak az Olümposzon, mint kivert fasz a lakodalomban, székre sem fussa nekik, ráadásul csili-vili ratyi páncélban feszítenek egytől egyig.). Sőt, a film sem válik vérgázzá, meglepően kevés a cinkes pillanat, és ócska, filléres gegekkel sem támadnak ránk. Az akciózás pedig ha nem is veszettül, de nagyon látványos. Már a skorpiók is rendesen rombolnak, de a csúcsjelenet mind díszlet, mind feszültség és hangulat szempontjából Medusa lenyakazása az alvilág határán. Ja, hogy nem is a kraken kutya lánctalanítása? Hát sajnos nem. Nagyjából annyit csinál a monszta, amennyit az előzetesekben már eldurrogtattak, pedig sokkal-sokkal több volt benne.
Szóval én módjával, de élveztem ezt a menetet. Nem az a fantasztikus film, amit reméltem, de nem is az a valószerűtlen rettenet, mint amit közvetlenül a megtekintés előtt vártam. Agykikapcsolós, felturbózott görög mitológiás pusztítás. 10/6.
ui.: a Pécs Plaza Cinema City-jét itt küldeném el a jó kurva anyjába. Hogy lehetnek valakik annyira fogalmatlanok, teljesen vakok, de még süketek is, hogy nem veszik észre a Titánok átkonvertált 3D-jét hetek óta fikázó sajtót? Akik tényleg szeretik a filmeket, várják a filmeket, és hajlandóak lennének pénzt is adni értük (!), azok miért vannak telibe szarva? Mert ők nem fognak befizetni az átverős gagyira, hagyományos módon viszont szívesen moziznának. De ezek a lehetetlen faszok nem teremtik meg ennek a feltételét, mert ők csak 3D-ben vetítenek, a parasztoknak úgy is csak az előadás közben esik le, hogy átkúrtuk őket a palánkon. Hát nem. Csak a környezetemben 10+ ember van, aki emiatt nem ment a moziba be. Remélem akik pár százan ránéznek erre a bejegyzésre, azok sem fognak. Hanem mondjuk elmennek a Palace termeibe, akik csodák csodája, képesek 2D-ben is vetíteni az istenes kardozást. Tudom, ez nem sok, de akkor is. Szarjon sünt az összes erről döntő, hozzá nem értő balhere / fapina. Ilyenekről persze már nem is álmodok, hogy mondjuk angol nyelvű vetítés, de azért a 2D talán nem olyan nagy elvárás a kamuszar vásárban lőtt lehúzós 3D helyett.