Amíg minden lelkes Tim Burton rajongó elepedve várja a Frankenweenie egész estés változatát, addig is vessük pillantásunkat az 1984-ben készült (még Walt Disney), német expresszionizmust idéző rövid filmre. Nagy örömére mindenkinek a film végre valahára elérhető DVD-n, hisz a mostanában piacra dobott Karácsonyi lidércnyomás extra lemezén a Vincenttel együtt helyet kapott.

A történet roppant egyszerű. A kisfiú, kit Victor Frankenstein-nek (Barret Oliver) hívnak, kutyája, Sparky egy autó által kerül a másvilágra, de kis hősünk egy tanítási órán megtudja, hogy elektromossággal új élet adható. A szörny (legalábbis a környék szerint) viszont annak ellenére, hogy békés jószágnak bizonyul újra halálát leli (egy véletlen folytán, bár ehhez a szomszédok hozzá segítenek). De persze egy jó Disney produkcióhoz méltón a Happy End nem maradhat el.

Kezdjük rögtön a legelején, hisz a pár perces vetítés (Victor filmjét vetíti a családjának, melyben Sparky a főszereplő) Burton rögtön megidézi számunkra a korai filmgyártás szörny filmjeit (talán egy kicsit Ed Wood-ra emlékeztet az alkotás, hisz annak igénytelensége tökéletesen egybevág Wood filmjeivel). A fekete-fehér mozi, a fény-árnyjáték (mely talán a legjobban Sparky lezuhanása után a résnyire nyitott ajtónál érhető tetten, de nem egyszer árnyékba vész a szereplők arca, esetleg tárgyak, épületeket rejt el) már egyértelműen a német expresszionista filmekhez vezet.

A fő motívum persze a Frankenstein parafrázis, mely nagyrészt lépéről-lépésre nyomon követhető. Ehhez csapódik még hozzá Burton örök témája, a kertváros idill (lásd mondjuk az Ollókezű Edwardot), mely minden idegentől megvédi magát, kitaszítva a betolakodót. Nagyon erős helyszín ennek kapcsán a finálé lerobbant mini-golf pályája (mint az Oroszlánkirály állattemetője csak, hogy Disney-nél maradjuk), mely egyben a környék ellentétes jungi archetípusa, egyben a tragédia lehetősége.

Valószínűleg személy tapasztalatokról lesz szó a filmben kapcsolatban, hisz az elvesztett kutya motívuma, szinte végig kíséri Burton animációs pályafutását (ott van a szellem kutya a lidércnyomásba, s ott a csontváz a Halott menyasszonyban is). A film ezek összességében egyfelől tisztelgés a letűnt filmes korszak előtt, másfelől ars poetica, hisz Burton egyértelműen kijelöli, hogy milyen képet szeretne festeni a filmvásznon.

Hogy teljes legyen a kép, a Vincenttel összevetve kapjuk meg azokat az alapokat, melyen elindulva a Burton életrajz feltárható (igaz a karácsony tudatos dekonstrukciója ezekben még nem jelenik meg). A később jobban tematizált, kifejtett motívumok csírája itt, ezekben a rövid alkotásokban van elvetve. Burton fanatikusoknak kötelező, rajongóknak erősen ajánlott, a kedvelők meg ha nem látták várják ki a jövőre érkező egész estéset.