Star Wars. Egy fogalom, sőt legenda. Film, könyv, ruhaneműk, játékok, uszidoboz, figurák, szóval minden, amit el lehet képzelni, lassan a banán is fénykard formájú lesz. De ez van, ha beindul egy frencsájz, termeljünk pénzt, legyen mindenhol dzsedi, meg szkájvóker, nem számít közben, ha Mythbusters-i szorgalommal romboljuk, az olümposzi magasságokban trónoló George Lucas világát, a véresszájú fanok úgyis veszik, hisz nekik ragyognak az ereklyék, még ha szaros is.
A Klónok háborúja a második és a harmadik felvonás közti űrt hivatott kitölteni, előzetes tudás (sajnos semmilyen téren) nem szükséges, elég ha tudjuk, hogy van ez a zerő, oszt jóva. A bajok, még a film első képkockájának lepergése előtt szemetütnek (már a cím is sántít, szóismétlés rullah). A Genddy Tartakovsky által megálmodott rajzfilmsorozat tovább/újragondolását nem Lucas bátyó rendezi. Ezen még, kis medicines kezelés után túl is tennénk magunkat, de jön a következő sokk... nem, ismétlem, NEM John Williams a felelős a muzsikaszóért. Hát kérem... az ő produktuma olyan az SW univerzumnak, mint a háború Amerikának, létszükséglet. Na de, a hibákra még rátérünk, mert akad. Szóval a Klónok Háborúja a Cartoon Network új sorozatánk plot epizódjaként is tekinthető (ehhez képest, egy full komplett sztorit kapunk), de hamar rájövünk, hogy ennek moziban nincs jogosultsága, ilyen formában legalábbis, ám Lucas, prepotens diktátor képében követelte, "márpedig de", így az eposz nívósságát parodizálva válhatott a Clone Wars egy retardált lézersóvá.
Ugye, a köztársaság és a szeperatisták által vívótt grandiózus harcoknak kellene életre kelnie (kellene, itt a hangsúly), szóval konkrét sztori nélkül is elfuthatna a film, ha a potenciált jól használják ki. A készítők nyugodt lelkivilága érdekében, mégis kapunk történetnek csúfolt eseménysort, melyben az első trilógia főbb szereplőit is felvonultatják (Obi és Anakin mellett) , de sokan teljesen feleslegesen cameoznak. Jabba, a hutt fiát elrabolták, a jedik, politikai érdekeket szem előtt tartva (wtf) elindulnak a kis takony felkeresésére és ha ez nem volna elég, az ifjabbik Skywalker kap egy padawant, Ashoka személyében, ki valami földigilisztára hajaz (viszont a hangja jól csengő). Kettejük ellenszenves kapcsolatát látván Benny Hill (nyugodjék békében) is forog a sírjában, hiszen ezt a felvonást, mondhatjuk, hogy a fiatalabb nézőfelek érdekében, humorosra vették, ám a végeredmény tragikomikus. Állást lehet foglalni amellett, hogy a cél a 6-10 éves gyerkőcök koponyája, de akkor ne nevezzék Star Warsnak ezt a korcsot.
A cselekmény mindennemű erőfeszítés ellenére stagnál, a dialógusokra köröket ver a barátok közt szövegkönyve, a tettek jó párszor nem karakterhűek és egyáltalán... karakterek? Hol? Ezek nem dzsedik, nem azok a dzsedik, kikről elhisszük, hogy velük van az erő, békét szolgálnak a galaxisban., nem, ezek retardáltak. Jobb lett volna a klónhadseregi aspektus, a jediket meg hagyni a fenébe, hisz külsejükön túl, alig hasonlítanak hús-vér megtestesítőikre. A szereplők fizimiskájára passzol a sok helyen elsütött "baltával faragott" jelző, másokat lóval kereszteztek (Dooku gróf), van akit matricáltak (Yoda - ő fénykarddal feszít a plakáton, ennek ellenére a filmben, a botját is alig találja). Azért a látvány pár apró momentum erejéig egészen rendben van, új reményt sugározva ezzel felénk, hogy most már minden helyén lesz, de amilyen hirtelen gyullad fel lelkünkben a gyermeki láng, nosztalgikus pillanatokat idézve, olyan hamar fojtja meg magát, mert vagy egy, a star warstól teljesen idegen hangzásvilágú zene csendül fel (rengeteg akad), vagy egy rettentő pitiáner húzás borzaszt el minket. Tengernyi problémám akad még, és a szívem hasad meg, hiszen a csillagok háborúja egy örök kedvenc marad, de ez sajnos, szenny. Sorolhatnám napestig, de a lényeg lejött gondolom, maroknyi pozitívuma arra sarkalhat, hogy ha unatkozunk és bátrak vagyunk, lessük meg (bár, én alig bírtam ébren maradni), plusszt nem kapunk, de szembesülünk vele, mire van igény ma. Reméljük Lucas hagyatékát gondos kezekbe tereli majd a sors, hagyva ezt a szkájvóker generációt nyugton. Lassan egy hónapja volt már és tévedés, hogy az idő szépíti az emlékeket... 10/5 Már csak egy kérdés... ez hol van a tartakovsky-féle 5 perces epiződokhoz képest? Sehol.
