Minden nagyobb névvel megesik a szakmában, hogy miután sikert sikerre halmoz, szép lassan elindul a pöcegödör felé vezető lejtőn. Van aki megkapaszkodik a szélén, van aki friss mártózás után kimászik, van aki beleragad. Adam Sandler lába alatt már egy ideje sikamlóssá vált a talaj, de azért csak-csak tartotta magát. A 41 éves sztár legutóbbi buzulós kalandja (Férj és Férj) - mely egyszer nézhetőre sikeredett - előtt volt pár igazán élvezhető alkotása, ám a Zohan egyet jelentett a csobbanással, pedig a név garancia lehetne egy élvezhető filmre, de ezzel nem szabad szórakozni...

Zohan izraeli terroristaelhárító, a legjobb a szakmájában, de, mint ahogy azt rengeteg hálivúdi produkcióból megtudhattuk, nem élvezi a katonaéletet. Egyetlen vágya van, az pedig Amerika és a fodrászat. Egy bevetés során meg is rendezi saját halálát, majd útnak indul, hogy vágjon, fújjon, meg mit tudom én. Ennyi? Hát igen, kissé csonka. De ebből még bármi jó is kihozható...

Hihetetlen történetet kell, hogy megosszak veletek, melyben a drágalátos ellenőrök a főszereplők. Ülök a buszon tök nyugodtan, készülök is a leszállásra, majd meglátom a karszalagos merénylőt velem szemben. Nincs gáz, van bérletem. Mutatom is a hetvenéves, szódásszifon viselő fickónak, aki nem tudom mire lenne képes, ha valami bengább alak erőszakosabban lépne fel ellene. Szóval ott tartottam, mutatom, majd veszem az irányt ajtó felé, minden oké. Áhá! Gondoltam én csak azt! Kikapja a kezemből az én kis... "igazolványtartómat", amihez valójában nulla joga van, hiszen csak felszólíthat, de ezen nem akadtam fenn, betudtam annak, hogy szenilis az öreg. Az a vádja, hogy nincs beírva az igazolványszámom a bérlet rublikájába. És e tekintetben igaza is van, hiszen nem volt ott a számsor, na de, ott figyel rögtön, két centiméterrel arréb az igazolványom, amin kanca méreteket öltő nagysággal merednek felé az én hiányzó számjaim. Mondom neki, ott van a szám, kicsit arrébb viszi szemgolyóit meg is látja, ezt gyanítom minden értelmes ember felfogja és elfogadja, az ellenőr nem. Azt mondja, honnan tudjam, hogy az öné? Válaszul intézem neki, hát ki a f.szomé lenne, lát rajtam kívűl mást? Csak jelzem, közben elhagytuk a helyet, ahol nekem le kellett volna szálnom. Azt mondja írjuk be. Oké, majd beírom ha leszálltam. Nem, most, ne szórakozzak vele. Mondom, maga szórakozik velem, sietek, majd ha leszálltam. Utoljára kér, én veszem elő a tollat a táskámból, oké, adja ide, beírom. Áhá! És megint csak, áhá! Ekkor már szélsebesen robogott előra a tatter, jelenteni a társának, akit a hobbitok is letörpéznének, ráadásul nő volt. Na, ha én szájon találnám rúgni valamelyiket, mihez tudtak volna kezdeni? Léneg, a lényeg, követem a csávót. Előre értünk, aszondja hevesen ellenálltam, közben ott a toll a kezemben. Elkezd kutakodni a táskájában. Kérdem fennhangon, hogy most megakar büntetni? Természetesen. Satöbbi, satöbbi, vita, satöbbi. Majd azt veszem észre, hogy a nő turkál az irataim között, kikapta a lakcímkártyám és a személyim. Na, ehhez, hogy a személyes dolgaim közt keresgéljen, szintén lóf.sz joga sincs. De oké, elnézem neki. Satöbbi. Felírják a cuccot, adják a számlát, ötezer pénz. Mondom, hát dobom ki a picsába. Ó, megvannak az adatok. Áhá, korántsem frissek, apukám. Ekkor kicsit kétségbeestek, persze én hazudtam, de már rég a járdát szeltem. Ami igazán meglepett, hogy most nem túl valósághűen meséltem ezt, mert gyakorlatilag folyamatosan szidtam őket, szegény anyjukkal együtt, kik mit sem tehettek erről, jó magyar módjára, elküldtem oda, orális tevékenységekre invitáltam őket és fel sem vették. ez egy jó pont. Ami még vicces, hogy mielőtt leszálltam, az előttem ülő csaj kért egy tollatt, beírni a számsort... Mindegy. Lehet, hogy kifizetem, vagy a jól bevált módszert alkalmazom. Vagyis, ha megjön a feljelentés, "ismeretlen címzett" üzenettel visszaküldjük.Az tuti, hogy legközelebb nem fogom felmutatni a bérletem, tesztelem őket, meddig húzhatom az agyukat. Szóval ellenőrök, ne szórakozzatok velem... Hogy ennek mi köze a filmhez? Semmi, de annak is pont ennyi értelme van.

Röviden, tömören, bűn rossz ez a vígjáték. Nem vagyok benne biztos, hogy e két szónál tudnék-e többet hozzáfűzni érdemben, egyántalán érdemes lenne-e, épp ezért kaptátok a kis személyes sztorim, hogy ne legyen üres a post.

Azér' valamit csak kiizzadok. Azon tűnődöm, ki az aki azt mondta, hogy "oké Sandler, ez ütni fog, k.rva jó vagy!"? Mert, hogy az vagy egy full idióta, vagy egy pénzéhes marha, vagy mindkettő az tuti. Nem kapunk mást, csak Zohan nemiszervének önfeledt mutogatását, aki mondjuk ki, végigbass.a a filmet. Ezzel az első fél óráig nincs is gond, ott még egészen tűrhető is ez a komédiának csúfolt akármi, de a maradék óra, az valami kínszenvedés. Rég fordult meg a fejemben, hogy oké, köszi elég volt, de most sokat vaciláltam, hogy kell-e ez nekem. De szemelőtt tartva hivatásom, végigültem ezt a borzadályt, mint becsületes blogger. Ha jól számolom, csupán kétszer, maximum háromszor elejtettem egy mosolyra emlékeztető grimaszt, ezenkívűl az egyetlen jó pontja a filmnek az Emmanuelle Chriqui jelenléte, mert legalább szép. John Turturro pedig rohadt idegesítóen gagyi volt, persze Sandler is rettentő bizonytalant nyújtott, pár mellékszereplő, kikkel nem volt gond és néhány zene is jól hatott. Egyébként tipikus Sandler-formulákat használ a film, egyediség tökéletes hiánya övezi és még üzenni a világnak, felhívni a figyelmet a problémákra is próbáltak, de minek. Szerencse, hogy a romantikával nem estek túlzásba. Ezen kívűl még pár zene, mi értékelhető, a nyújtott, ismerős, szánalmas poénokkal ellentétben. 10/1.5 Ha ezt megnézed, az életeddel szórakozol, merthogy Zohannal nem tudsz...az 100.