Ennyi a kezdet, nem tűnik túl eredetinek és kissé lassú is, de simán élvezhető és ahogy haladunk egyre inkább válik kuriózummá. Bár már a poszter is egy "hajszás-lövöldözős-gengszteres" az előzetes meg "nevetős" múvit sejtet, mégsem találunk Bourne-t megszégyenítő jeleneteket és nem fogunk a földön fetrengeni a nevetéstől. Persze kapunk közben humort és akciót az utolsó 15 percre, nem is rosszat, de több is elviselhető lett volna. Igaz, hamar rájövünk, hogy ebben a filmben, nem a fegyverek adják meg az alaphangot. Itt az embereken van a hangsúly, a céljaikon, hogy mi motivál egyes karaktereket, az életfelfogásukon, és érzelmeiken. Így a lassúság érthető és fontos is, ki kell építeni valahogy az egészet, hogy végül a lehető legkerekebb sztorit lássuk. A rendező, McDonagh egyben az író is és minden dícséretet megérdemel. Annak ellenére, hogy minden második szó a Fuck, zseniális dialógusok hangzanak el a szereplők szájából és mind olyan természetesnek hat, mintha csak a sarki kocsmában ülnénk. Ezt még megfejelték igenjó zenékkel. Alapvetően dráma, beteg humorral, olykor, mintha már magát parodizálná. Ez egyébként jó pont. A város, mint a mocskok mocska, pokolian jól fest, érezni a költői túlzást, de senkit nem zavar. Kurvák és drogtanyák mindenhol, abberált fazonokkal töltve. Mennyei.


Colin Farrel legjobb filmje a Fülke. Pont. Na, így gondoltam eddig, mára az In Bruges-t mondanám a besztnek. Farrel egy komolytalan, cinikus, bunkó, "benemállapofája" karaktert kell, hogy megszemélyesítsen és ezt rettentő hitelesen adja elő. Alakítása csillagos ötös az elejétől a végéig. Ő maga egyedül elég lett volna. De a jót halmozni kell, mondhatták a készítők, jött Ralph Fieness. Az angol beteg, ismét egy angol beteg  szószerint, csak más értelemben. Ő a negatív figura (mer hát a többi bérgyilkos az nem) a filmben, szerepét pedig mintha rá öntötték volna, jól áll neki. Még meg is kedvelhetjük. Brendan Gleeson a rangidős, nemkevés filmben megfordult, ő már kisujjból játszik. A szokásost most is hozta. A kötelező szerelmiszál női képviselője, Clémence Poésy, leginkább a Harry Potterből lehet ismerős (Gleeson mellett). Nem volt sokat színen sajnos, mert ritka szép, alakításában megsemmi extra. De, mint látszik, ezt a filmet a három kan vitte el.