Valószínűleg az idei Oscar-díjas alkotásról írok épp és valószínűleg a Coen-testvérek is zsebre vágják idén a rendezői aranyszobrocskát. Na nézzük, hogy hogy tetszett ez a film nekem. SPOILER-veszély!
A sztori egy balul elsült drogüzlet körül bonyolódik, de ez jelen esetben másodlagos. A hangsúly a három főszereplőn és az ő karakterükön van. Először is nézzük a sherifet (Tommy Lee Jones), akinek már felmenői is a törvény őrei voltak és most öregkorára belefáradt a változó világba és az ezzel változó bűnügyekbe. Nem tudja mire vélni a rengeteg felesleges erőszakot amit tapasztal és akkor jön ez az ügy amit végülis nem tud megoldani. Az utolsó csepp a pohárban, ami felmondásra készteti.
Aztán ott van a vietnámi veterán Llewelyn Moss (Josh Brolin), aki vadászat közben bukkan a félresikerült üzlet helyszínére és már csak egy embert talál élve. A drogot ott is hagyja, de a pénzt elviszi (miért is ne tenné?). Nem is lenne semmi baja belőle. Az éjszaka közepén azonban felkel és elindul vissza, hogy vizet vigyen az utolsó túlélőnek. Ez az a pont ahol megpecsételődik a sorsa, habár erről mit sem tud ekkor még. Ugyanis mások is ekkor érkeznek meg a tetthelyre, mégpedig azok akik a drogot szállították. A mexikóiak megsebesítik, de kocsiját hátrahagyva Llewelyn el tud menekülni. A kocsi azonban nyomul szolgál a másnap odaérő másik társaságnak. Övék volt a pénz.
Ennek a társaságnak dolgozik Anton Chigurh (Javier Bardem elképesztően jó) is, aki inkább megöli társait és egyedül ered a pénz nyomába. Ő a történet igazi főhőse és feltartóztathatatlanul halad célja felé. Llewelyn úgy mint egész életében most sem kér segítséget. A társaság azonban küldd valakit a pénzért, aki felajánlja, hogy megvédi Llewelyn-t. Ez a védelem persze semmit sem ér és itt jegyezném meg, hogy Carlson Wells (Woody Harrelson) karaktere mennyire felesleges a sztori szempontjából. Kicsit égő is, hogy a kemény dumák után milyen simán intézi el Chigurh. Talán csak az ő mindenen felül állását akarták hangsúlyozni ezzel is.
Ilyen jó gonoszt nagyon rég láttam. A végén, a karambolnál azt hittem vége, jön a feloldozás, a bűnös elnyerte méltó büntetését. De nem. És ekkor teljesedett ki bennem az érzés ami végig egyre csak erősödött ahogy néztem a filmet. Chigurh nem közülünk való, nem emberi. Ő maga a Gonosz (nem az Ördögre célzok) aki megállíthatatlanul teszi a dolgát.
Sokan mondják, hogy a Cápa című filmben mennyire jó a zene, mennyire fokozza a feszültséget. Nos ebben a filmben egyáltalán nincs zene és ez hihetetlenül feszült pillanatokat eredményez (pl Llewelyn és Chigurh találkozásánál). Az operatőrt szintén dícséret illeti, vannak nagyon szép képek.
A sherif-es szál szerintem sokkal gyengébbre sikeredett mint Chigurh-é. Meg azért nem tökéletes, mint ahogy azt olyan sok kritika hangoztatja. De nagyon jó. Akinek a Fargo bejött Coenéktől ezt is szeretni fogja. 10/9.