Anno 1990.

Az Ollókezű Edward Tim Burton és az azóta kedvenc színészévé vált Johnny Depp első közös munkája.

Ollókezű Edward (Depp) egy feltaláló alkotása. Az öreg tudós azonban túl korán hal meg ahhoz, hogy befejezhesse művét. Edward így egyedül marad barátok és a normál élet ismerete nélkül a két keze helyén jópár ollóval. Magányosan él a hatalmas házban egészen addig, míg egy nap az aranyszívű Avon-ügynök Peg (Dianne West) rá nem talál és be nem fogadja családjába. Edward-ot elfogadja a kisváros közössége is, mivel ügyes kertész és fodrász. Az idill azonban nem tarthat sokáig...

A látványvilágon első pillantásra látszik Burton keze. A tipikus amerikai kertváros egyszerűen fantasztikusan néz ki. Már itt látszott (na persze már előbb is), hogy egy különös rendezőzsenivel van dolgunk.

A sztori a szokványos sémákat követi. Vannak kisebb hibák, de abszolút tolerálhatóak. Sok klisé-szerű karakterrel találkozhatunk, az őket alakító színészek hozzák az elvárt szintet. A szereplőgárdából természetesen kiemelkedik Johnny Depp, akinek ez a film hozta meg a nagy áttörést. Az Edward szerelmét, Kim-et megformáló Winona Ryder pedig gyönyörű ebben a filmben.

Hangulatos modernkori mese, tökéletes befejezéssel (szurkoltam, hogy valahogy így legyen vége) a kirekesztettségről, emberi butaságról és befolyásolhatóságról. Márcsak a sokat emlegetett duó miatt is kötelező. 10/7.