A Vérző olaj Daniel Plainview (Daniel Day-Lewis), az első amerikai olajmágnás életéről és felemelkedéséről szól. De lehetne írni azt is, hogy a modern kapitalizmus és a szemellenzősen kapitalista embertípus születéséről.

A történet röviddel a századforduló előtt kezdődik és majdnem a nagy gazdasági világválságig tart (a végén már mutatkoznak az első jelek). De a sztori nem is olyan lényeges, mert hát nem az eseményeken van a hangsúly. Két nagyszerű színész (a Paul Dano által megformált Paul/Eli Sunday a másik) és két nem sokban különböző ember viszi hátán a mozit. Az ő "párharcuk" végigkíséri a filmet.

Daniel Plainview hihetetlen céltudatosan építi fel karrierjét. Jó rábeszélőképessége mellett nagyon keményen dolgozik és nagyon keményen kihasznál bárkit, ha az érdeke úgy kívánja. Bármit képes megtenni azért, hogy leszámoljon a konkurenciával és így csak ő legyen sikeres. Az embereket saját bevallása szerint gyűlöli, de hát őt se szeretik sokan. Akik közel állnak hozzá előbb vagy utóbb ráébrednek, hogy Daniel-nél csakis az üzlet és annak sikeressége lehet az első helyen, minden más ezután következik. A fia például inkább előbb, mint utóbb. Ez az ember egyszerűen félelmetes. Ez a legjobb szó rá. A Nem vénnek való vidék-ben Anton Chigurh nagyon gonosz volt, de mindig tudhattad, hogy mit várhatsz tőle. Plainview-nál viszont nem lehet tudni, hogy mikor fog robbannni és hogy akkor mi fog történni. Sokszor már csak abban ahogy néz több feszültség és indulat van mint thrillerek és drámák hosszú sorában együttvéve.

Az új, modern kor vállalkozójával csak látszólag áll ellentétben Eli, aki saját egyházat alapítva prófétaként tetszeleg magának és egyre népesebb gyülekezetének. Mindketten pénzre és hatalomra vágynak és ezért bármilyen megaláztatást hajlandóak elviselni. Tanulságos képet kapunk az egyházak valódi arcáról és ezt nem csak a filmben látható kis szektákra kell érteni.

Beszéljünk egy kicsit az Oscar-díjakról. A film kettőt nyert: Robert Elswit lett a legjobb operatőr abszolút megérdemelten (a végtelen, kietlen táj és az égő olajtorony egyszerűen fantasztikusan néz ki) és Daniel Day-Lewis pedig a legjobb férfi főszereplő. Hiába imádom Johnny Depp-et és Viggo Mortensen-t, amit itt DD-L nyújt azelőtt ők se tehetnek mást, csak megemelhetik a kalapjukat és szívből gratulálhatnak. A legjobb film díja is ezt a művet illetné. Nálam legalábbis veri a NVVV-et.

A film feszültségben is felveszi a versenyt riválisával. A zene pedig... Ahogy a NVVV-ben az abszolút csend mászott az idegeidre és keltett hatalmas feszültséget, úgy itt a zene fog. Erre is csak azt tudom mondani: fantasztikus. A legelejétől fogva megállná a helyét bármelyik horrorfilmben is.

A Vérző olaj 2007 legjobb filmje. Azt, hogy egyszer nézős remekmű lesz e (Hatodik érzék, Titokzatos folyó) vagy hogy minden újranézéssel egyre nemesebb lesz e (Ponyvaregény) azt az idő majd eldönti. Gyanítom azonban, hogy a második. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk 20 év múlva mit tartanak majd 2007 legjobbjának. Nagyon közel került a tökéletességhez. 10/9.5.

ui: Amikor Eli az egyházának egy oszlopos tagjáról beszél, aki színész és épp Hollywood-ba indul szerencsét próbálni, ott csak nekem ugrott be rögtön Tom Cruise és a szcientológia? :D