A világ legkedveltebb varázsló tanoncának története, legyen szó az eredeti könyvekről, vagy bármely (játék, film) adaptációjáról, teljes extázisba hozza a világot. A kötetek megjelenését is óriási figyelem kísérte, legtöbbször a megjelenés napjának éjjelén, pontban 12-kor is képesek voltak az emberek sorban állni, és megvenni őket, hogy elsőként olvashassák el a legújabb fejleményeket. Nincs ez másképp a filmekkel kapcsolatban, a szerda éjféli premieren is annyian kívánták megtekinteni az utolsó rész első felét, hogy az eredetileg két termes vetítésből, hármas lett. 

Ezen semmit sem kell csodálni, hiszen J.K.Rowling hét kötetes története, a Harry Potter legtöbbünk életének része. Mindenkire, aki olvasta hatással volt, én amint a kezembe kaptam, általában addig nem tettem le, amíg nem olvastam teljesen ki. Valószínűleg ez az, ami az amúgy is jó kis könyveket pozitívvá teszi: egyszerűen olvastatja magát, így az egyébként már keveset olvasó korosztály is rákapott az írott szó ízére. A világméretű sikerből adódóan, még több bevétel érdekében, teljesen logikus lépésként következtek a megfilmesítések. Egyiknek sem sikerült megütnie a mércét, az első kettő még hozta a könyv stílusát, de túl gyerekes film volt, a többi pedig már annyira sötét hangulatúra sikeredett, hogy a történet tulajdonképpen szinte másodlagos szerepet töltött be. A premieren jelen lévők, szinte mind együtt imádkoztunk a főcím alatt, hogy azt mondhassuk a film végén: ezért megérte éjjel moziba jönni.

A kritika folytatását a Kikötő Online-on olvashatjátok!