A Facebook népszerűsége már elképesztõen nagy. Valóságos õrületté nõtte ki magát, mindenki fent van, posztol, lájkol, megosztja élete apró, jelentéktelen eseményeit, a mindennapi élet egyik szerves részévé bált. A Facebook szinte teljesen lerombolta mostanra az intimszférát. A producereknek is megragadta a fantáziáját, és úgy döntöttek, filmre adaptálják az oldal történetét, hisz ha a szájt felhasználóinak csak a töredéke kiváncsi a filmre, máris hatalmasat kaszáltak, és marketingre is kevesebbet kell költeni, hisz a közösségi oldal teljesen beépült a köztudatba. Sikerült a produkcióhoz olyan neveket megnyerni, mint a Harcosok klubjával és a Hetedikkel valóságos kult státuszba lépõ David Fincher, Az elnök emberei címü kritikus kedvenc sorozatot jegyzõ Aaron Sorkin, illetve a Nine Inch Nails zseniális zenei agyaként ismert Trent Reznor.

Ezen nevek hallatán jónéhányan felkapták a fejüket, ahogy én is, és némi kételkedéssel vegyes kivancsisággal vártam, mi fog kisűlni ebbõl, és kiváncsi voltam, mégis mi ragadhatott meg ennyi zsenit a Facebook születésének történetében, illetve mennyire lesz ez fogyasztható és érdekes filmként. A film megnézése után kijelenthetem, az aggodalmaim feleslegesek voltak, mivel A közösségi háló nem csak végtelenül szórakoztató, de roppantul érdekes is. Ennyire jó és érdekes filmet a Harcosok klubja óta nem láttam Finchertõl.

A film a közösségi oldal születését, fejlõdését, és a körülötte zajló pereket követi nyomon. Mark Zuckerberg egyetemi hallgató, akit miután kidobja  a barátnõje, búfelejtõ gyanánt ír egy FaceMash nevű alkalmazást, amely egy éjszaka alatt taccsra vágja az egész egyetem szerverét, hatalmas látogatottságának hála. Ezután három diák keresi meg egy randioldal ötletével, amelyet jócskán átalakítva végül sajátjaként elindít a világhálón, aztán ahogy egyre népszerűbb lesz, végül beperel a három hallgató az ötlet ellopása címén. Közben a legjobb barátja is beperli, ami alatt felépül a hatalmas birodalom, amely teljesen megreformálja a közösségi életet, Zuckerberg pedig a világ legfiatalabb milliárdosává válik.

Persze ez csak a felszín, mert a The Social Network nem errõl szól. A film az emberi mohóság és pénzéhség krónikája. Fõszereplõje egy érzelmi analfabéta, aki célja eléréséhez áttapos mindenen és mindenkin, miközben elveszít mindent, ami számára igazán fontos. Egy modernkori királydráma egy hatalmas birodalom felépülésérõl. Zuckerberg saját mohóságának áldozatává válik. Persze ami a film egyik legnagyobb erénye, hogy nem válik vádirattá, hisz nem ítéli el teljesen fõszereplõjét, és nem igazán foglal állást, azt a nézõre bízza. Ennek megfelelõen a karakterek megfelelõen árnyaltak, nem igazán találhatunk teljesen pozitív, vagy teljesen negatív figurákat. Egyik pillanatban még szurkolunk Marknak, míg a másikban elítéljük tetteiért. Fincher nagyszerűen eltalálta az arányokat, és jól működik a már megszokott hideg és távolságtartó stílusa. Hibátlanul működik az egész.

A pörgõs és szellemes párbeszédek, illetve az idõszerkezet nagyszerű kezelése mind-mind Sorkin zsenijérõl árulkodik. Az év egyik legjobb szkriptjét tette le az asztalra, és én már meg is elõlegezem neki az Oscar jelölést a legjobb (adaptált) forgatókönyv kategóriájában. Az Atticus Ross és Trent Reznor által jegyzett filmzene is igazán fantasztikus, külön kiemelném az On We March és az In the Hall of the Mountain King címü tételeket. Az operatõri munka pedig lélegzetelállító, a csúcspont egyértelműen a kajakkenu verseny, aminek bár volt funkciója, tekinthetõ egyfajta jutalom jelenetnek Finchertõl az operatõrnek, Jeff Cronenwerthnek, aki szintén számíthat majd jelölésre az Akadémia tagjaitól (megjegyzem, a Mark Romanek féle Sötétkamráért kijárt volna neki már egyszer). Ahogy némely színész is, leginkább Andrew Garfield várhatja a nominációt, akinek az alakítása talán a legmegygyõzõbb volt. A fõleg tinivígjátékokból ismerõs Jesse Esenbergnek kifejezetten jót tett a stílusváltás, nagyon erõs alakítást nyújt. Justin Timberlake már az Alphadogban sem volt rossz, de itt a film egyik legpozitívabb meglepetéseként szolgált, külön érdekes, hogy a posztár a zeneipar ellenségének kikiáltott Napster alapítóját formálhatta meg. A közösségi háló összességében egy minden elemében tökéletes, hátborzongató látlelet egy egész generációról. 10/10