Egy olyan megkerülhetetlen filmtörténeti klasszikust, mint Alfred Hitchcock Psycho-ja teljesen felesleges, őrült ötlet folytatni. Hiszen te sem szoktad a pirosnál satu kuplung mellett gázfröccsökkel kínálgatni a zöldtrabantodat, amikor egy tűzpiros Ferrari áll a szomszéd sávban. Egyszerűen nem sülhet el jól, nem lehet semmi pozitív hozadéka a dolognak. A következő pár sorban azonban eltekintek az előzményektől, és hát sajnos mindezt a legnyugodtabban tehetem: a Psycho 2 önmagában nézve is egy halálunalmas, ótvarszar fércmunka.
A történet zavaros, és szinte minden megmozdulás, minden elejtett mondat olyan mennyiségű idiotizmust hordoz magában, ami ha kriptonit lenne, akkor durván 20 évre vastüdőbe küldené a Clark Kentet. Érdektelen figurák érdektelen cselekedeteit csodálhatjuk nagyjából másfél órán keresztül, amire Franklinék végre képesek lesznek egy hangyapöcsnyi feszültséget és néhány eltalált képsort szállítani nekünk. Komolyan mondom, ezt egy megfáradtabb Derrick epizód megüti mind hangulat, történet de akár színészi játék szempontjából is. Mert bizony még Perkins is szenved, alakítása legjobb esetben is csak közepesnek mondható. Teszi mindezt egy tragikusan rossz, semmitmondó filmben, amelytől mindenkit óva intek. Te jó ég, mekkora szar lehet a harmadik rész. 10/3.
