Tommy Lee Jones tud rendezni is. Noha még csak a második munkája volt ez, de a Melquiades Estrada három temetése alapján bátran kijelenhető, csak remélhetjük hogy nem az utolsó. A film ugyanis örvendetes múltidézés, egy csekély aktuális társadalomkritikával nyakon öntve.

Pete Perkins egyenes, egyszerű ember. Amikor mexikói illegális bevándorló barátját megölik, és jól láthatólag mindenki magasról tesz az ügyre, akkor Pete-ben elindul valami. Valószínűleg alapból sem hagyná ennyiben a dolgokat, de ráadásul még egy ígéret is köti. Az adott szó pedig számára még mindig mindennél többet jelent. Így válik pillanatok alatt őrültté és anakronisztikussá a kívülállók, mai világunk szemében.

A film tehát egyrészt a szó legnemesebb értelmében vett barátságról mesél, másrészt pedig egy bizarr vezeklés, vagy talán még inkább megváltás történet. A két főszereplő Tommy Lee Jones, és a Ryan közlegény mesterlövésze, Barry Pepper remek alakításai mellett a többiek csak asszisztálnak, mintegy megadják a kellő hátteret. Az idősíkváltogatások számomra pont jól működtek, szerencsére Jones nem esett túlzásokba e téren. Külön megsüvegelendő, hogy filmje egyszerre tiszteletteljes főhajtás Peckinpah (és főleg az ő Alfredo Garcia-ja) előtt, valamint a terep előkészítése, mintegy megágyazás a Nem vénnek való vidék számára.

Lepusztult, kopár vidékeken játszódó, ám annál értékesebb emberekről szóló nagyon szép, erős film. A western kedvelőinek kötelező anyag. 10/8.