A Trick r treat olyan, mint maga a Halloween: vicces, látványos, rémisztő, és baromi beteg.

Van itt minden, amit egy néző elvár: a vámpírtól elkezdve a vérfarkason át, a szörnyeken keresztül a sima pszichopata gyilkosig. Ebből is látszik, hogy Michael Dougherty gondolt mindenkire, nem csak egy adott közönségnek akart udvarolni. Ha már a rendező úrról van szó, íróként dolgozott a néhány évvel ezelőtti Superman, X-men 2. és  filmeken.

Maga a sztori (egy kis város Halloween-je) négy kisebb történetből áll össze, melyeknek látszólag semmi közük egymáshoz, mégis úton útfélen összekapcsolódnak, ha máshogy nem akkor a halloween kis aranyos, zsákruhás szelleme által. Az első a helyi iskola igazgatójának gyilkos passziójáról szól, úgy gondolom, mindenki helyettesíteni tudja Dylan Baker alakját saját általános/gimnáziumi igazgatójával :D Majd következik az iskolabusznyi kisgyerek históriája, ami jó ürügyként szolgál néhány csirkefogónak, hogy kegyetlen játékot üzennek a környék egyik nem túl népszerű gyerekével. Mindig mondom, a karma így vagy úgy, de mindig visszaüt, a bosszúálló lúzer kislányok meg végképp. Ebben a történetben van az egyik legszebb jelenet a film során, számomra egyszerre volt humoros, morbid, és szeretetre méltó, ahogy a kislány és Sam, a Halloween szelleme egymásra néznek, majd tovább állnak, kinek merre van dolga. Egy pillantásból megértették a másikat.

A harmadik egy jó kis csajos estének indul, de Piroska és a többi mesebeli jány, egy kicsit más buliba mennek, mondhatni túl lihegik a dolgot. A férfiak meg csak vonyíthatnak utánuk, hi-hi. Anna Paquin remekül hozza, már nem először a még patyolat tiszta, szűzies lányka szerepét. Az utolsó történet az, ami rávilágít ennek a másfél órának, és Sam jelenlétének lényegére. Tudjuk jól, hogy nem minden az, aminek látszik, de a csokira még sosem gondoltam halálos fegyverként, esetleg indítékként, pedig nem elképzelhetetlen. Gondoljunk csak bele a ’trick or treat’ szószerinti jelentésébe.

Ezen az éjszakán, és ebben a filmben minden megtörténhet. Pont ezért nem lehet rajta igazán félni (bár olyannal néztem, aki húzta a takarót a feje fölé rendesen :D), hanem inkább csak csodálni, és gyönyörködni lehet a hangulatos képeken, díszleteken, jelmezeken, és a kis helyes Sam-en. Egyszerre kegyetlen és humoros, és ne feledkezzünk meg a tanító jellegről sem. A tisztelet mindennek, és mindenkinek ki jár.

Ma éjjel én sem oltom el a tök lámpás fényét. 10/10