A 2006-os évben a folyamatosan döglődő amerikai horrorgyártásnak egy figyelemreméltó darabja is akadt, a Sziklák szeme, ami bár remake volt, kellőképen tudott újat mutatni a hot-dog zabálóknak. Persze azt is érdemes rögtön hozzátenni, hogy egy francia rendező egy szintén francia társforgatókönyvíróval lehelt egy kis életet a lapos amcsi horrorgyártásba. Alexandre Aja filmje szerintem egyike az utóbbi 10 év legjobb amerikai horrorjainak. Siker volt a kasszáknál, a közönségnél, szóval a faszfej kapzsi 20th Century Fox rögtön folytatni akarta. Rá egy évre jött is a folytatás, viszont Aja nem vállalta sem a rendezést, sem az írást.

Ekkora kibaszott szart! Ennyire gáz folytatás utoljára a Batman & Robin volt. Az alapötlet egy akkora ökörség. Idézzük csak fel Aja filmjének az alapfelállását egy kicsit leegyszerűsítve. Egy nagy család, rájuk vadásznak a nukleáris kisérletek miatt eltorzult bányászivadékok. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, ha elárulom, a filmet végig lehetett izgulni, hogy mi lesz xy szereplővel, ismétlem, egy sima család. Na most a kettesben egy marék katona kerül a gnómokhoz. Gondoljuk ezt végig józan paraszti ésszel. Ha egy kibaszott család egy rakás ilyen mutánssal fair küzdelmet folytatott, akkor olyan katonák, akiket egyébként Irakba treníroznak, egyértelmü, hogy levadásszák a lényeket. Nem baszd meg! Egy marék katona a valóságban két cigiszünetben levadászná, de itt neeem, itt még a katonák azt se tudják, hogy mit kell csinálni sérülttel, egy kis vér láttán maguk alá hugyoznak, nem veszik észre, ha valaki a hátuk mögött settenkedik, egymásba küldik a skúlót véletlenül, meg úgy eleve tök hülyék, a csatamezőn valószínüleg egy vak értelmi fogyatékos kisgyerek is levadászná őket. Hullatöltelék az összes.

Meg úgy eleve az egész forgatókönyv kuka. Csajt elkapják a gnómok, megerőszakolják, megszökik, csatlakozik a túlélőkhöz, és mintha semmi se történt volna, megy tovább egy szó nélkül. Tele van ilyenekkel a film. Meg ez a megerőszakolós szál. Az egyesben volt funkciója annak az egy, alig mutatott jelenetnek, itt meg teljességgel öncélú baromság. A karakterépítéssel is próbálkoznak az elején, de annyira felületesen, elsietve, hogy nagyon súlytalan, meg eleve megpróbálnak felépíteni papírmasé sablon karaktereket. Van az anyuka, aki a fia képét mutogatja, van a kissebbségi, van a rasszista, meg a többi balfasz katonáról még ennyit se tudunk meg. A párbeszédek szánalmasak, mint már leírtam, a szereplők bénák, nincs kiért izgulni, a lények még bénábbak, nekik se lehet drukkolni. Pedig csak az eredeti, 1985-ös második részt kellett volna remakelni, vagy ugyanazt felvizezve megcsinálni, amit Aja csinált, mert ez szánalmas lett. Feszültség pedig annyi van benne, mint mondjuk egy brazil-zambézi meccsen.

Ragozhatnám még sorokon át, mekkora egy fos ez a film, meg hogy a rendező mekkora egy nímand, és értetlenkedhetnék azon, hogy a Craven tesók hogyan tudtak ennyira szar szkriptet eszkábálni, vagy írhatnék egy bekezdést arról, hogy mennyire gáz a 20th Century Fox, de inkább csak kimondom, hogy ez a film számomra nézhetetlen. Simán rá merem mondani a 10/1-es értékelést bármiféle lelkifurdalás nélkül, zs kategóriás vacak.