A következő írás LÁVMITENDÖR érdeme, kitől többet erre találhattok.
Adott Stanley Kubrick, minden idők egyik legnagyobb filmrendezője, aki megveszi a világ legnagyobb horrorírójának a bestsellerét, a Ragyogást. A végeredmény? A horror filmek alapköve, a film amit az első epikus horrorfilmnek hívtak. Egy ilyen esemény kapcsán elkerülhetetlen hogy ne ejtsünk róla bár pötyögést.
Jack Torrance egy kiégett tanár, aki felhagyva hivatásával, úgy dönt családjával együtt egész télre elvállalja egy, a hegyektől teljesen elzárt hotel gondnokságát. A hotel igazgatója azonban munkába állása előtt figyelmezteti a szálló rémes múltjára, mely szerint az egykori gondnok pár éve feldarabolta a családját az egyik szobában, mely végzett magával. Jack mit sem törődve a múlttal, elviszi családját új munkahelyére, mely először maga az állom állás, majd később sorra kerülnek elő a ház titkai, melyeket fiúk, Danny különleges képessége révén rendszerint lát.
Kubrick leghatásosabb eszköze a fény, és maga a ház adta lehetőségek. Ez természetesen meglepő lehet egy horror film esetében, de itt a hatás garantált. A rendező szándékosan elakart határolódni a szokásos horror sémáktól, és töménytelen mennyiségű fényt pakolt a filmjében, és még így is egyes jelenetek a rémálmainkban bukkannak elő. A bezártság érzet pedig a történet előrehaladtával egyre fokozódik, és párhuzamosan úrrá lesz rajtunk, épp hogy mint Jacken a kabinláz tünetei. A késő őszi időjárás szépen fokozatosan egyre zordabbá válik, majd később a szálló teljesen elzárkózik. A kisfiú kis triciklijével járja a hotel szűk, éles kanyarokkal tarkított folyosóit, a hátsó kamera beállítás pedig nem hagy nyugodni, és nem láthatjuk mi várhat ránk a sarkon. Apuka eközben egyre többet alszik, még is fáradt. Nem tud írni, ehelyett labdázik, majd később hallucinál, és a kabinláz folyamatosan úrrá lesz rajta, melynek végkifejlete a ma már legendássá vált baltás jelentsorokon köszön vissza ránk.
Kubrick zseniálisan adagolja a feszültséget, és szép lassan bontakozik ki előttünk a nagy mítosz, mely a mai napig nem tisztázott. A filmet egyesek máig nem voltak képesek feldolgozni, és üzenetét megérteni, és magukévá tenni. Megjelenésekor sokan teljességgel érthetetlennek, Jack Nicholson pedig ripacskodással vádolták. A kritikusokat, és a közönséget is megosztotta. Egyesek szerint egy öncélú, (szó szerint) vérfürdő volt, másik szerint pedig a horrorfilmek újraértelmezése. Mára beért a közönség, és minden idők talán legfontosabb horror mozijának tartják. Nem csupán az ijesztgetős filmstílust értelmezte át, de technikai újításai is dicséretesek. Ez volt az első nagyobb film amiben alkalmazták a steady camet, és Kubrick később úgy nyilatkozott hogy a Ragyogást ennek az új ígéretes kamerarendszernek a letesztelése miatt készítette el.
Mit is mondhatnék? All-time classics a Ragyogás, mely akkor teljesen megváltoztatta horrort mint műfajt, mára pedig kultikus ikonná vált az őrültségnek, és generációk rettegtek a fürdőkádtól. Jack Nicholson legnagyobb alakítása pedig egyértelműen ebben a filmben lelhető. Kubrick nem hazudtolta meg önmagát, és bár King elégedetlen volt a végeredménnyel (szerinte Stanley teljesen átértelmezte a művét, és nem volt hű az alapanyaghoz), a közönség később igazolta a mester számításait. Az aranymálnára meg ki nem szarik? Jack biztosan.
Kubrick minden műfajban zseniális, a Ragyogás pedig a legnagyobb horrorok egyike. Shelley Duvall a frászt hozta rám, Nicholson pedig ördögibb, mint valaha (bár szerintem McMurphy-ként nyújtja élete alakítását).
Szerintem minden idők legjobb és legfontosabb horrorja. Olyan szinten félelmetes, mint se előtte, s eutána szinte semmi. Egyszerűen hihetetlen...főleg azért, hogy második nézésre jöttem rá csak, hogy Kubrick milyen eszközökkel éri el mindazt, hogy a szokatlan mennyiségű fény ellenére is sötétebb filmet készített, mint a legtöbb félhomályban játszódó unalom. Nem kérdés, ez Nicholson legjobbja, az a kaján vigyor a képén már magában megérne egy misét..és akkor a zenéről még nem is beszéltünk, ami aztán ténylég a legjobb az egész remekműben. Sosem hallottam még ilyen hangsúlyos és dermesztő muzsikát film alatt kérem. Megismételhetetlen, az idő pedig Kubrickot igazolta...ismét.