Hirdetés

2010. szeptember

A hónap legjobban várt filmje:

Pancser Police (The Other Guys)

Friss kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

10/0 (1) 10/0.0 (3) 10/0.5 (1) 10/1 (19) 10/1.5 (3) 10/10 (44) 10/2 (14) 10/2.5 (6) 10/3 (20) 10/3.5 (7) 10/4 (27) 10/4.5 (6) 10/5 (25) 10/5.5 (7) 10/6 (48) 10/6.5 (24) 10/7 (72) 10/7.5 (27) 10/8 (67) 10/8.5 (33) 10/9 (68) 10/9.5 (18) 100 kedvenc film (5) 100 pocsék film (5) 18as karika (1) 1979 (1) 1982 (3) 2002 (1) 2003 (2) 2004 (4) 2005 (9) 2006 (19) 2007 (56) 2008 (147) 2009 (89) 2010 (21) 70es évek (4) 80as évek (17) 9 (1) 9/10 (1) 90es évek (12) adaptáció (1) ajánló (11) ajánló/ (1) akció (119) animációs (31) anime (4) australian open (2) ázsia (7) az ev lemezei (1) bábfilm (1) belga (1) bergman (1) bűnügyi (5) butler (1) cannes (2) casting (2) cinepécs (1) coen (1) comingsoon (9) cyberpunk (1) dán (5) díjátadó (1) dínós (1) dokumentum (5) dráma (164) drogos (1) dvd kritika (1) elemzés (2) életrajzi (3) előzetes (19) énblog (4) erős idegzetűeknek (1) erotikus (1) etc (1) exploitation (1) fantasy (17) fasság (1) február (1) felhúzós (1) fesztivál (3) film (537) filmdzsungel (1) film noir (5) fincher (1) firth (1) foci (9) francia (12) friday night lights (4) friss (4) gagyi (3) gála (2) gépház (36) gilliam (1) guy (1) gyu (1) háborús (14) harcművész (8) harry potter (1) hayao miyazaki (1) hellókarácsony (1) hellokarácsony (2) himym (3) hírek (1) holmes (1) horror (118) hp (1) hps (1) ingyen (2) iszonyatjó (1) james bond (2) jean (1) kaland (24) karácsony (3) karrier (2) katasztrófa (5) kedvcsinalo (1) képregény (5) képregényfilm (23) klasszikus (3) klub (1) könyv (7) középszar (1) közvetítés (1) krimi (28) kritika (507) különvélemény (1) lehúzós (2) live (2) liveblog (1) magyar (12) magyarországon nem forgalmazott (1) májkülbéj (1) meg ne nézd (7) mese (1) mix (1) moore (1) moveast (1) moziba ne (1) moziünnep (2) mtv (1) muse (1) musical (6) napjaink (3) negyedik évad (1) nickelback (1) nolan (1) norvég (1) nosztalgia (1) oscar (3) park (1) peckinpah (4) polanski (1) poszt apokaliptikus (1) premier (1) radio (9) remake (7) reno (1) reznor (1) ritchie (1) road movie (3) robertdowneyjr (1) rob reiner (1) rodriguez (3) romantikus (55) romero (6) rövid (1) rövidfilm (6) sci fi (71) sorkin (1) sorozat (14) south park (6) spanyol (5) sport (9) svéd (1) szar (2) szatíra (2) szavazás (1) széria (1) szörnyfilm (6) tarantino (5) témázós (1) tenisz (3) tévé (12) thriller (72) tim burton (1) tom cruise (7) toplista (14) történelmi (3) trailer (5) trash (4) twitter (2) überszar (30) v (1) vámpír (7) vendégblogger (17) vendégposzt (1) video (1) videójáték (4) videoklip (15) vígjáték (110) wááá (1) western (18) woody allen (1) wuxia (1) zene (67) zen film (2) zombi (8) Sok címke

Mindenki számít!

NetworkedBlogs

A légy (The Fly)

2009.10.28. 20:00 - VVega

11 komment

 

A post szerzője PEPO05, akitől többet errefelé olvashattok.

 

A légy megalkotója, Kurt Neumann keresve sem találhatott volna hangzatosabb címet 50-es évekbeli horrorjának, s egyben visszataszítóbbnak ható lényt a rettegés manifesztációjához, mégis, filmje valószínűleg eltűnt volna a feledés homályában, ha nem jön David Cronenberg. A híres rendező 1986-ban álmodta újra az eredeti művet, használta fel nagyvonalúan alapjait, az „új, jobb és sokkal több” formájába öntve azokat, immár határtalan borzongással és undorral, s ezzel nyálkás, csöpögős, párás rettenetet égetett bele a celluloidszalagba ugyanúgy, mint a nézők emlékezetébe. Így született meg a 80-as évek, és szubjektív véleményem szerint minden idők egyik legjobb, s egyben betegesen-gyönyörűen legvisszataszítóbb horror klasszikusa.

A vendégirományra való felkérés után keményen törtem a fejem, miről is kéne írni, még inkább: miről lenne érdemes írni. Aztán A légy hamar aktualitást nyert, köszönhetően ismét Cronenbergnek és az újrafeldolgozást újrafeldolgozói szándékának (amit nem ítélek el csuklóból, hiszen Cronenberg rendezné ugye, ő még most is jó filmeket csinál, plusz a mai technikai eszközökkel oly sötét és elképzelhetetlenül iszonyatos látványvilágot lehetne kivitelezni, amiről anno csak álmodhatott) innentől kezdve nem volt kérdés többé, mi is lesz írásom tárgya. Először még a videokazis hőskorban, cseperedő film őrültként találkoztam először a művel, melynek zseniális borítója azonnal magára terelte figyelmemet, és hát, meglehetősen markáns és maradandó találkozás volt ez. A film röpke másfél órájának iszonytató élményt nyújtó végigbámulása, döbbenete után sokáig csak egy szó ködösítette el elmémet: Rettenet. Jó értelemben persze, hiszen rettenetesen visszataszító és félelmetes filmet láttam, bár akkor még nem fogtam fel valós értékeit. S még mielőtt kínos gyerekkori anekdotázásba csapna át vendégírásom, rögtön meg is jegyzem: felnőtt fejjel nézve még jobban döbbenetes film A légy. Az a fajta, ami után a néző percekig a székébe szögezve mered a képernyőre, s csak bámulja a stáblistát. Briliáns, lenyűgöző hangulatú, szomorú, hihetetlenül undorító és paradox módon gyönyörű film.

A történetet gondolom mindenki ismeri már: a kicsit bizarr fizimiskájú Jeff Goldblum alakítja Seth Brundle-t, a megszállott, zseniális tudóst, aki világmegváltó eszközt fejlesztett ki: a teleportert. Ez a készülék megszünteti a tér folytonosságát, legyőzi annak áthidalhatatlanságát, s könnyű szerrel teleportál dolgokat egyik távoli helyről a másikra, akár egy foton sebességével. A probléma az, hogy csak élettelen konzisztenciájú anyagok átvitelére képes, élő szövetet csak végzetes károsodással tud teleportálni. Seth később megtalálja a megoldást, s szerelme, Veronica (Geena Davis) miatt ittasan, dacból, dühtől, féltékenységtől vezérelve magán is kipróbálja a szerkezet működését. Számításaiba azonban súlyos hiba csúszik: nem csak ő a teleporter egyetlen makroszkópikus élőlénye, egy légy is átvitelre kerül. A computer pedig végzetes módon egyesíti ember és légy génállományát, hogy ezzel megkezdődhessen Seth brutális átalakulása.

Nyilván ezt a rövid szinopszist olvasva ez a film sem tűnik valami kiemelkedőnek, de mint tudjuk, a remekművek többsége a megvalósításban emelkedik ki társai közül. Természetesen egyik film sem, úgy ez sem, hibátlan, de tudja azt, amit egy jó horrornak tudnia kell, ráadásul ami nem kis szó, még manapság is megállja a helyét, így több mint 20 év távlatából is.

A rendezés nehezen kifogásolhatóan biztos kezű, körültekintő munka, történetvezetése jól felépített, a borzalmak exponenciálisan növekedve egymást követik, pihenni nem lehet, így nem nagyon hagy időt a nézőnek, hogy kizökkenjen a kisebb üresjáratokban. Cronenberg nem sokat vacakol a felvezetéssel, a kezdés után nem sokkal már a főhős kétségbeesett testi-lelki átalakulása, s tragédiája kerül a középpontba. Az emberi test fizikai deformálódásának megjelenítése és megvalósítása, Brundle metamorfózisa aprólékosan átgondolt és kivitelezett, félelmetes, taszító, az utolsó percekben már inkább undorító. Sőt, nincs mit szépíteni, meglehetősen undorító a film, viszont én nem mondanám, hogy mindez fölöslegesen öncélú lenne. Bizony, a horrorisztikusság soha nem látott testet ölt, de ez a nyers förtelem a film szerves részét képezi, hatáskeltésének egyik fontos eszköze, nem véletlenül egyre naturalisztikusabb, gyomorforgatóbb a látvány. Természetesen a technikai megvalósítás mai szemmel nézve néhol picit megmosolyogtató, de ez minden korabeli horrorral így van, nem mellékesen akkoriban ez a teljesítmény a Legjobb smink/maszk-nak járó aranyszobrocskát vihette haza az Oscar gáláról.

A már unalomig ismételt univerzális, megszállott tudós és a tragédiába forduló kísérlet tematika, valamint a banális hiba konfliktusforrás mögött ugyan mára már szintén számtalanszor körüljárt, de részben korát megelőző, mély, s manapság mindentől aktuálisabb gondolatiság rejtőzik, ha sikerül elvonatkoztatni a felszínes alapváztól és a lemart végtagoktól. Persze ez csak azoknak lehet meglepő, akik nem ismerik a rendező munkásságát: Cronenberg mindig is szerette tágítani a határokat, meghökkenteni a nézőket, filmjeit mindig igyekezett megfelelő mennyiségű abszurd és taszító dolgokkal feltölteni, megteremtve ezzel vizuális őrületét, miközben a mondanivalót is ügyesen elrejtette mögötte.

A rendező félelmetes víziójával kíméletlen bioterror alá veszi nézőjét, szenvedésre kényszeríti, majd végül a borzalmak és kiúttalanság sötét vermébe dobja, és szó nélkül magára is hagyja. A modern tudomány-légy-magzat komplex metafora már 86-ban felhívja a figyelmet arra, hogy a tudomány nem feltétlenül csak az emberiség előbbrejutását szolgálja, hanem nehezen identifikálható erkölcsi határokat feszeget; hogy a találmány nem minden, a legújabb csúcstechnika átgondolatlan használata, nem megfelelő tesztelése fatális következményekkel járhat; hogy az ember kezébe nem adható olyan hatalom, aminek minden nemű következményét az képtelen felfogni. Brundle sorsának, tragédiájának üzenete nyilvánvaló: Mindezen valós veszélyeket figyelembe véve, fajunk, akárcsak Brundle, menthetetlenül eltorzul, ha fejetlenül használja ki adottságait, amik elvileg javát szolgálnák. Persze Cronenberg üzenete nem úttörő, s azóta elcsépeltnek hat, de a kutatók tudományba vetett gőgös, az erkölcsi megfontolásokról megfeledkezni hajlamos hite, a robbanásszerűen bővülő, fenyegető biotechnikai képességeinkkel közelebb hozzák A légy félelmeit, mint korábban gondolhattuk volna. Továbbá lehet elvont, vagy csak én magyarázom bele, de néhány egyéb érdekes gondolatot is felvet arról a megmagyarázhatatlan jelenségről, hogy az ember ambivalens módon hol alul-, hol túldeterminálja magát, hol megtagadva lényét, mássá vágyik válni, hol kéjesen, elvakultan fürdőzik saját önhittségében ( „Rovar vagyok, aki álmában ember volt, és jó volt neki. De az álomnak vége”).

Egyébiránt most is az emberi kapcsolatokra építő dráma fabrikálódott a gusztustalan horrorból, melynek a tudós, saját maga generálta poklában játszódó végkimenetele felkavaró, iszonyatosan tragikus és megrázó erejű. A légy innentől már nem is horror, hanem komoly mondanivalójú, egyben keserű, tragikus dráma, melynek dramaturgiája jócskán eltér az átlagtól, túlmutat rajta, s mely elsősorban lélektani jelentőséggel bír. Ez adja ugyanis a történet igazi erejét, a kemény, horror-hoz képest meglepően velős magot, amire felhúzza a rendező már akkor nyilvánvalóan tetten érhető stílusát, s amivel az egyik legmegrázóbb filmélménnyé teszi kategóriájában.

A kegyetlen átalakulást a korlátokhoz képest jól működő karakterek, valamint azokat precízen életre keltő színészi alakítás teszi teljessé: mindkét főszereplő kiváló alakítást nyújt, Goldblum (talán nem túlzok) élete legjobb játékát adta a szerencsétlen sorsú tudós szerepében, aki nem tudja megérteni torzulása emberi lényegét, hiszen már nem ember. Mégis, amikor már csak rovarszerű ösztönei irányították, akkor is volt benne valami tagadhatatlanul esendő, valami tagadhatatlanul emberi. Mindezt úgy, hogy sokszor már csak maszkban volt látható...ez is mutatja, milyen remekül kidolgozta a figura mozgásrendszerét, mimikáját és hanghordozását, hogy ilyen jó tudott lenni a szerepben(Saturn díjat kapott érte). Veronica, a határtalanul kemény lélektani helytállású nő szerepében pedig Geena Devis mutat meg valamit abból a tehetségből, amit Thelma és Luis-ban, esetleg Az alkalmi turistában bontakoztatott ki. Furcsa, groteszk helyzetben hiteles emberi döntések keletkeznek tehát, hiteles emberi reakciókkal.

A légy „hús poetikus” filmes eszköztára az említetteken túl is, kétségtelenül hatásos: szinte már a kezdetektől érzékelhető, komor, baljós, nyomasztó hangulatot telepít a nézőre, hangsúlyos, a para-faktort kifogástalanul szolgáló, félelmetes zenével megtámogatott, alattomos feszültséggel teszi próbára érzékeinket, miközben hömpölygő tempójával végleg elsodor, majd magába ránt. Mivel az eseményeket nem tömény szkepticizmussal, és álmos unalommal szemléljük végig, a forgatókönyv néhány váratlan húzása is eléri célját, szép adag adrenalint pumpáltat a keringésünkbe; az izgalom is teljesen rendben van. A mesterséges képi világ, a fő helyszín fakó színei, a kietlen, rideg és az otthonosnak még véletlenül sem nevezhető díszletek, s némi finom, de meglehetősen groteszk, fanyar humor teszik teljessé a repertoárt, s még Cronenberg erejéből néhány külön említésre méltó kameramozgásra is futotta (pl. Seth első átmenetele).

Ez hát A légy. Igen, szerintem mindez egyszerre. Persze lehet hogy sok embernek csak a félelmetes, nyomasztó, hátborzongató, gyomorforgató, igazi horror szavak jutnak eszébe Cronenberg remekéről, azért ha sikerül túllépnünk a véres trutymón, talán mindazt megtaláljuk benne, amit én is, s ami így határozottan elhomályosítja a látványt és a film brutális felszínét. Az alkotást sajnos még követte egy jóindulattal is csak gyenge közepesnek nevezhető folytatás, melyből kiveszett a hiteles feszültség, a hangulat, ürességgel, érdektelenséggel párosítva megmaradt a maszkmesterek beteges fantáziájának még kifinomultabb beteljesülése. Szóval ha lehet, azt kerüljétek el, az elsőt viszont mindenképp nézzétek meg, és ne feledjétek: A legyek nem taktikáznak!

 

Pontozás tekintetében egy 10/9.5 nyugodtan mehet rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://halfpecssquad.blog.hu/api/trackback/id/tr621458638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

n0kedli 2009.10.28. 21:10:47

Hehe, pont most néztem meg a Neumann-féle legyet. Egész máshogy és más miatt volt jó, mint a Cronenberg-feldolgozás. Tetszett pl., hogy el tudták adni élet-halál konfliktusként, hogy hajkurásznak egy legyet egy szobában...

VVega · https://debugme.eu/ 2009.10.28. 22:20:37

@ronnierocket: én azt még nem láttam. De akkor ezek szerint érdemes a megtekintésre.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2009.10.29. 08:22:37

Anno jó volt, mai fejjel, nem túl komoly.

freakin' · http://azutolsoakciohos.blog.hu 2009.10.29. 08:27:47

Én is baromi fiatal voltam, mikor elsőnek láttam, emlékszem még, hogy féltem rajta rendesen. Aztán felnőve már sokkal többet nyújtott a film, mint borzongás és azt hiszem pepo tökéletesen fogalmazta meg, mit is.

Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2009.10.29. 12:10:39

Szeretnék gratulálni a szerzőnek!
Pepo05 az első a vendégírók közül, akinek írása nincs tele fogalmazási és helyesírási gondokkal, értelmes dolgokat foglamaz meg és úgy beszél a filmről, olyan aspektusait tárja fel, amik nekem eddig eszembe se jutottak!
Az írás tényleg remek lett, kicsit hosszú, de megéri végigrágni magunkat rajta!

Dagenham · http://bluejaunte.wordpress.com 2009.10.29. 19:29:07

Gratula a cikkhez. A fél pont levonás miből származik? :)

Dagenham · http://bluejaunte.wordpress.com 2009.10.29. 19:31:23

Csak elfelejtettem, az alábbi linken - angol nyelven - részletes elemzés olvasható a szóban forgó remekműről.

annotatedfly1986.blogspot.com/2006/08/annotated-fly.html

pepo05 2009.10.29. 20:29:28

Köszönöm a dicsérő szavakat. Természetesen igyekeztem magam összekapni, ha már ilyen meghívásban részesültem. :)

A fél pont? Hát nem is tudom...talán a látvány lehetett volna hitelesebb néhol, vagy Seth és Ronny kapcsolata néhol elbírt volna még pár rövidke párbeszédet de ennyi, ez már csak szőrözés.

nyuszisz 2009.10.29. 21:17:05

Félelmetes film. Tele képtelenségekkel, de hiába próbáltam koncentrálni, valahogy hihető képekben mutatja az egész történetet és engem nagyon nyomasztott.

Ja, amúgy hát, aki talál hibát az írásaimba szóljon, pontosan hol van, írni sose tudtam (nem vagyok rá büszke), de ha nem szól senki, nem tudok fejlődni :P

VVega · https://debugme.eu/ 2009.10.29. 22:38:51

Tényleg nagyon jó írás lett, de szerintem eddig minden vendégbloggerünk fasza posztokat tett le az asztalra, köszönet nekik itt még egyszer :)

A légy pedig egy fantasztikus film. Bio-horror köpönyegbe öltöztetett szerelmi dráma (vagy fordítva? :). Továbbá szerintem a látvány, a trükkök és a maszkok a siker egyik legfontosabb letéteményesei. Nem hinném, hogy steril CGI-vel akár csak ezt megközelítő hatást is el lehetne érni, mert hát a film nem egyszer tényleg durván undorító. Szóval én annyira nem várom az újrázást :)

Dagenham · http://bluejaunte.wordpress.com 2009.11.02. 18:57:06

Az újrázás szerintem is felesleges, még ha Cronenberg mester maga követi is el. Az <a href="http://www.theflytheopera.com/">operát </a>ellenben szívesen megnézném, álmodik a nyomor, majd legfeljebb valami kalózfelvételen.


süti beállítások módosítása