Az alábbi post szerzője ANGELUS, aki már tavaly is vendégeskedett nálunk, további írásait erre találjátok.
Remake-nek remake, amerikainak amerikai, mégis az utóbbi néhány év egyik legütősebb horrorja. Alexandre Aja, mint ifjú titán szépen leporolta Wes Craven klasszikusát és modernebb, s ezzel arányosan brutálisabb gúnyába bújtatta. A sziklák szeme minden, csak könnyed esti szórakozás nem. Még a horrorfilmeken edződött nézőket is megviselhetik a látottak, főleg a túlontúl realisztikus ábrázolásmód.
Sok mai horrorban inkább a parakeltés és annak fenntartása a lényeg. A sziklák szeme ezzel szemben premier plánban mutat mindent, amit sok film homályba, vagy távoli sikolyokba csomagol. Itt - a fentiekkel ellentétben - szinte arcba kapjuk a sokkoló kockákat. Aja nem kendőz, az elején ugyan nem látjuk kik a sivatagi emberek mégis hamar lehull róluk a lepel: brutális, emberi torzók, kik perverz módon kannibalizmusra és belterjességre szakosodtak hosszú évtizedek alatt. A maszkok, a sminkek és a különféle testi torzulások nyomai hitelesek (vízfej, nyúlszáj) és ezzel együtt kellő undort is kiváltanak a nézőből.
A történet alapjául szolgáló kísérleti atomrobbantásokról mindenki hallott már. Az USA, mint nukleális nagyhatalom a Hidegháború vége fel több száz kísérleti atomrobbantást hajtott végre amerika szinte teljesen lakatlan részein. Legtöbbet Új-Mexikó végtelen sivatagjában dobtak le, de ilyen sorsra jutott a Csendes Óceán több szigete is... Elvileg ezek a mai napig tiltott és lezárt területek, a gyakorlatban azonban valószínűleg már csak nagyon keveseket érdekelnek ezek a telepek. Kétségbe vonom ugyan, hogy a filmben vázolt események bármelyike is megtörténhetett (kivéve persze a történelmi alapokat) mégis jó témát szolgáltatott a forgatókönyvíróknak és a filmeseknek ehhez a hátborzongató történethez.
A megszokott horror klisék azonban Aja filmjét sem kerülhetik el, mert a téves útirány és a "miből lesz a cserebogár" effekt azért már több tucat filmben szerepelt, itt mégis kiválóan és óramű pontossággal működik. Nem túlzó és nem is erőltetett. Nyomasztó képsorai talán a lakókocsiban játszódó, meglehetősen részletes és szinte kétségbeejtően hosszú percek alatt válnak lélek közelivé. A lány megerőszakolása, a perverz szoptatásos jelenet valamint az apa elégetése egyszerre már túlontúl sokkoló. Talán ha egy görbét állítanánk fel a film feszültségét mérendő, ekkor érné el a tetőfokát. A végkifejlet is tartalmaz azért néhány brutális jelenetsort, azonban a gyenge humort sem nélkülözi... Vegyük példának okáért az amerikai zászló kreatív felhasználását. :)
Alexandre Aja, mint európaian üde színfoltot vitt bele eme újragondolt moziba, s volt bátorsága szembemenni az elburjánzó trenddel, azaz a távol - keleti horrorok importcikké alakításával és újra exportálásával. Le a kalappal!