Az alábbi post szerzője ARMIDA, akinek további filmes írásait a Filmdroid blogon olvashatjátok.
Egy kopasz, vékony fickó egy kocka formájú szobában találja magát. Az összes falon egy-egy ajtó látható. Kinyitja az egyiket, ami egy ugyanolyan kocka formájú szobába vezeti, a fickó lép egyet, aztán már csak azt látom, hogy icipici kockákra darabolódik szét a teste. No, ennyi történik az első öt percben és már sejtem, hogy nem akármilyen filmmel lesz dolgom.
Azonban feltétlen meg kell említenem a matematikai elemeket amik tudatában még nehezebbé és kilátástalanabbá tűnik a kocka fogságában lévő emberek helyzete. Képzeljünk el egy óriási kockát, mely 17.576 szobából áll. Kideríteni, hogy melyik szoba csapdamentes, úgy hogy semmi eszköz nem áll rendelkezésükre, igencsak gigászi feladat, és ekkor kerül előtérbe a matematika. Minden szobát egy számmal jelölnek, itt jön képbe a matematikus, aki felismeri, hogy ezek prímszámok (a prímszámok csak eggyel és önmagukkal oszthatók maradék nélkül) de nem egyszerű prímek, amiket a suliban megtanul az ember és mondjuk sorrendben fel tud sorolni tízet vagy húszat, nem-nem, ezek különleges, hatványozott prímek, (a prímszámok fajtáiról ITT olvashattok, elképesztő) és hatalmas számok, amelyeket számítógép nélkül egy átlagos embernek, de még egy matematikusnak is nagyon sok időbe telik kiszámolni illetve hiba nélkül szinte lehetetlen, azonban van egy autista, aki nem mellesleg a számok terén zseni.....
A rendező Vincenzo Natali, számomra teljesen ismeretlen, csak ezt a fimet láttam tőle, de teljesen meg vagyok vele elégedve. A stílusról csak annyit tudok mondani, hogy egészen különleges egyvelege a pszichológiai thrillernek, a horrornak és a sci-finek.
