Hirdetés

2010. szeptember

A hónap legjobban várt filmje:

Pancser Police (The Other Guys)

Friss kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

10/0 (1) 10/0.0 (3) 10/0.5 (1) 10/1 (19) 10/1.5 (3) 10/10 (44) 10/2 (14) 10/2.5 (6) 10/3 (20) 10/3.5 (7) 10/4 (27) 10/4.5 (6) 10/5 (25) 10/5.5 (7) 10/6 (48) 10/6.5 (24) 10/7 (72) 10/7.5 (27) 10/8 (67) 10/8.5 (33) 10/9 (68) 10/9.5 (18) 100 kedvenc film (5) 100 pocsék film (5) 18as karika (1) 1979 (1) 1982 (3) 2002 (1) 2003 (2) 2004 (4) 2005 (9) 2006 (19) 2007 (56) 2008 (147) 2009 (89) 2010 (21) 70es évek (4) 80as évek (17) 9 (1) 9/10 (1) 90es évek (12) adaptáció (1) ajánló (11) ajánló/ (1) akció (119) animációs (31) anime (4) australian open (2) ázsia (7) az ev lemezei (1) bábfilm (1) belga (1) bergman (1) bűnügyi (5) butler (1) cannes (2) casting (2) cinepécs (1) coen (1) comingsoon (9) cyberpunk (1) dán (5) díjátadó (1) dínós (1) dokumentum (5) dráma (164) drogos (1) dvd kritika (1) elemzés (2) életrajzi (3) előzetes (19) énblog (4) erős idegzetűeknek (1) erotikus (1) etc (1) exploitation (1) fantasy (17) fasság (1) február (1) felhúzós (1) fesztivál (3) film (537) filmdzsungel (1) film noir (5) fincher (1) firth (1) foci (9) francia (12) friday night lights (4) friss (4) gagyi (3) gála (2) gépház (36) gilliam (1) guy (1) gyu (1) háborús (14) harcművész (8) harry potter (1) hayao miyazaki (1) hellókarácsony (1) hellokarácsony (2) himym (3) hírek (1) holmes (1) horror (118) hp (1) hps (1) ingyen (2) iszonyatjó (1) james bond (2) jean (1) kaland (24) karácsony (3) karrier (2) katasztrófa (5) kedvcsinalo (1) képregény (5) képregényfilm (23) klasszikus (3) klub (1) könyv (7) középszar (1) közvetítés (1) krimi (28) kritika (507) különvélemény (1) lehúzós (2) live (2) liveblog (1) magyar (12) magyarországon nem forgalmazott (1) májkülbéj (1) meg ne nézd (7) mese (1) mix (1) moore (1) moveast (1) moziba ne (1) moziünnep (2) mtv (1) muse (1) musical (6) napjaink (3) negyedik évad (1) nickelback (1) nolan (1) norvég (1) nosztalgia (1) oscar (3) park (1) peckinpah (4) polanski (1) poszt apokaliptikus (1) premier (1) radio (9) remake (7) reno (1) reznor (1) ritchie (1) road movie (3) robertdowneyjr (1) rob reiner (1) rodriguez (3) romantikus (55) romero (6) rövid (1) rövidfilm (6) sci fi (71) sorkin (1) sorozat (14) south park (6) spanyol (5) sport (9) svéd (1) szar (2) szatíra (2) szavazás (1) széria (1) szörnyfilm (6) tarantino (5) témázós (1) tenisz (3) tévé (12) thriller (72) tim burton (1) tom cruise (7) toplista (14) történelmi (3) trailer (5) trash (4) twitter (2) überszar (30) v (1) vámpír (7) vendégblogger (17) vendégposzt (1) video (1) videójáték (4) videoklip (15) vígjáték (110) wááá (1) western (18) woody allen (1) wuxia (1) zene (67) zen film (2) zombi (8) Sok címke

Mindenki számít!

NetworkedBlogs

Synecdoche, New York

2009.09.13. 19:30 - paulkemp

4 komment

Az Oscar-díjas forgatókönyv író, Charlie Kaufman olyan filmsikerek után, mint a John Malkovich menet (Being John Malkovich, 1999), vagy az Adaptáció (Adaptation, 2002), esetleg az Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of a Spotless Mind, 2004) úgy döntött, hogy mind Spike Jonez, mind Michel Gondry nem képes tökéletesen visszaadni scripjeit, s így kénytelen ő elfoglalni a széket mely hátára a rendező feliratot kenték.

 

Ennek következménye a Kis-Nagy világ (Synecdoche, New York, 2008), melyen felismerhető minden, amit eddig a Kaufman könyvekben oly fantasztikus volt. A szürreális elemekben gazdag, kissé kusza, ám végig feszültséggel teli történet, tehát egy ízig-vérig Kaufman sztori, ami az emberi természet és a világ kegyetlensége témáin mélázik el bő két órára, közben pedig bepillantást enged egy „rendező” fejébe, bizonyos Caden Cotardéba (Philip Seymour Hoffman).

 

A történet lényegileg az ő művészi- és nőügyeiről szól, illetve egy álomról, mely úgy kipattant az ő (vagy valaki más) fejéből. Mindezt Caden öregedésével és furcsa betegségével egyetemben éljük meg, s miközben ezek folytán a világ összeomlik körülötte (válás, a szerető is elhagyja, úgy tűnik akár csak első általunk is megismert rendezésében a főszereplő, ő is magányosan fog meghalni), egy új épül fel egy monumentális stúdióban, hogy emlékeiből, s élményeiből alkossa újra (folyton újra és újra kezdve, hogy egymás mellett párhuzamosan fussanak a pillanatok) önmagát, s saját fejében létező világát.

 

Mint ahogy látjuk, tökéletes terep ez a már említett témákhoz, hiszen ahogy a film elején bekövetkező baleset után belépünk egy másik ember fejébe, mind a szürrealitás, mind az emberi természet és a rideg valóság pompásan érik össze, hogy azért a végére időben és térben annyira összezavarodva álljunk, hogy akár csak a főhősünk, mi is pillanatokra még azt is feledjük mi van a lábunk között, pedig az útvesztőnek tűnő képkockák sorában olyan nyílegyenes út vezet, hogy csak pillanatnyi vakságunknak tudhatjuk be, hogy nem tűnt fel rögtön.

 

Hiszen ahogy a rengeteg szimbólum (mint a szerető új házba költözése – kapcsolatuk elején –,   mely örökké ég, s mégsem emészti el táplálóját), s behelyettesítés (szinekdoché, olyan költői kép, amelyben a rész neve jelenti az egészet és fordítva) kalauzol minket az ember fejében, ki saját életének rendezője akar lenni, s e szürreális utazásunk közben a alany világában még azt is elveszítjük, hogy a jobb-e a jobb, s a bal-e a bal. De nem csak mi, hanem hősünk is, kit először csak olvassa az eseményeket, egy időben történésükkel, majd egészen odáig jut el, hol már egy fülhallgatón keresztül irányítják minden lépését, még a toalett papír használatához is instrukciók kellenek.

 

Így bizonyos értelemben Kaufman e alkotással torz tükröt mutat a színházi és filmes, de tágabb értelemben az egész világnak, s e közben vaskos kritikát fogalmaz meg a modern emberrel szemben ki saját magát akarja megvalósítani, s mindezt nem saját múltjából, hanem külső tényezőkön keresztül kísérli meg. Mindezt pedig tőle szokatlanul a humor mellőzésével teszi, mely talán a téma miatt nem is annyira megbocsáthatatlan, helyette a halál folytonosan visszaköszönő motívumát kapjuk, mely csak még komorabbá teszi az egyébként sem vidám hangulatot.

 

Azért szerencsénk, hogy a rendezői székben sem ijed meg az idősíkokkal való játszadozástól, ismétlésektől, melyek jó hatással vannak az összképre, illetve utópisztikus, meseszerű elemek (melyek szintén a szürreális elemek közé sorolhatóak) is tarkítják az igazából Hoffman alakítása miatt működő filmet. Hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy az ő színészi teljesítménye viszi el a hátán az egészet, melyet azért mind a fényképezés, mind a vágás kellő mértékben megtámogat.

 

Összességében tehát egy nagyon komor témájú és hangulatú celluloid termékkel debütált a rendezői székben a forgatókönyvei végett méltán elismert Kaufman. Azaz témájában az eddigi alkotásokhoz hasonlatos, ám kivitelezésében roppant mód más a Kis-Nagy világ, mely talán így az első tényleges Charlie Kaufman film.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://halfpecssquad.blog.hu/api/trackback/id/tr861379530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

simonp1 2009.09.14. 10:06:11

A három említett filmjét láttam és imádtam. Ennek is eljön az ideje!

chromeshelter · http://halfps.blog.hu/ 2009.09.14. 22:23:14

nagyon nagyon erős movie, tavalyi év egyik legjobbja. mindenképpen többször nézős. Hoffman egy isten benne (bár ő mindig az).

theboxman 2009.09.15. 14:48:39

Nem egy könnyű darab, és a kuszasága könnyen felzabál, ha nem vagy gyakorlott, de eddig szerintem ez a legjobb Kaufman film.

2009.09.16. 16:04:17

Na tessék, nálunk meg nem volt, aki megírja. Jó poszt, tetszik. Engem amúgy eljesztettek tőle hogy "érvagdosós".


süti beállítások módosítása