Hirdetés

2010. szeptember

A hónap legjobban várt filmje:

Pancser Police (The Other Guys)

Friss kommentek

Naptár

február 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28

Címkék

10/0 (1) 10/0.0 (3) 10/0.5 (1) 10/1 (19) 10/1.5 (3) 10/10 (44) 10/2 (14) 10/2.5 (6) 10/3 (20) 10/3.5 (7) 10/4 (27) 10/4.5 (6) 10/5 (25) 10/5.5 (7) 10/6 (48) 10/6.5 (24) 10/7 (72) 10/7.5 (27) 10/8 (67) 10/8.5 (33) 10/9 (68) 10/9.5 (18) 100 kedvenc film (5) 100 pocsék film (5) 18as karika (1) 1979 (1) 1982 (3) 2002 (1) 2003 (2) 2004 (4) 2005 (9) 2006 (19) 2007 (56) 2008 (147) 2009 (89) 2010 (21) 70es évek (4) 80as évek (17) 9 (1) 9/10 (1) 90es évek (12) adaptáció (1) ajánló (11) ajánló/ (1) akció (119) animációs (31) anime (4) australian open (2) ázsia (7) az ev lemezei (1) bábfilm (1) belga (1) bergman (1) bűnügyi (5) butler (1) cannes (2) casting (2) cinepécs (1) coen (1) comingsoon (9) cyberpunk (1) dán (5) díjátadó (1) dínós (1) dokumentum (5) dráma (164) drogos (1) dvd kritika (1) elemzés (2) életrajzi (3) előzetes (19) énblog (4) erős idegzetűeknek (1) erotikus (1) etc (1) exploitation (1) fantasy (17) fasság (1) február (1) felhúzós (1) fesztivál (3) film (537) filmdzsungel (1) film noir (5) fincher (1) firth (1) foci (9) francia (12) friday night lights (4) friss (4) gagyi (3) gála (2) gépház (36) gilliam (1) guy (1) gyu (1) háborús (14) harcművész (8) harry potter (1) hayao miyazaki (1) hellókarácsony (1) hellokarácsony (2) himym (3) hírek (1) holmes (1) horror (118) hp (1) hps (1) ingyen (2) iszonyatjó (1) james bond (2) jean (1) kaland (24) karácsony (3) karrier (2) katasztrófa (5) kedvcsinalo (1) képregény (5) képregényfilm (23) klasszikus (3) klub (1) könyv (7) középszar (1) közvetítés (1) krimi (28) kritika (507) különvélemény (1) lehúzós (2) live (2) liveblog (1) magyar (12) magyarországon nem forgalmazott (1) májkülbéj (1) meg ne nézd (7) mese (1) mix (1) moore (1) moveast (1) moziba ne (1) moziünnep (2) mtv (1) muse (1) musical (6) napjaink (3) negyedik évad (1) nickelback (1) nolan (1) norvég (1) nosztalgia (1) oscar (3) park (1) peckinpah (4) polanski (1) poszt apokaliptikus (1) premier (1) radio (9) remake (7) reno (1) reznor (1) ritchie (1) road movie (3) robertdowneyjr (1) rob reiner (1) rodriguez (3) romantikus (55) romero (6) rövid (1) rövidfilm (6) sci fi (71) sorkin (1) sorozat (14) south park (6) spanyol (5) sport (9) svéd (1) szar (2) szatíra (2) szavazás (1) széria (1) szörnyfilm (6) tarantino (5) témázós (1) tenisz (3) tévé (12) thriller (72) tim burton (1) tom cruise (7) toplista (14) történelmi (3) trailer (5) trash (4) twitter (2) überszar (30) v (1) vámpír (7) vendégblogger (17) vendégposzt (1) video (1) videójáték (4) videoklip (15) vígjáték (110) wááá (1) western (18) woody allen (1) wuxia (1) zene (67) zen film (2) zombi (8) Sok címke

Mindenki számít!

NetworkedBlogs

Inglourious Basterds

2009.08.21. 20:00 - paulkemp

16 komment

 

„Hol volt, hol nem volt, egy nácik által megszállt Franciaország.” S kezdetét veszi Tarantino legújabb mozija, mely e meseszerű felütésből táplálkozva újraírja a második világháború történetét, ügyesen menetelve a rendezőtől már megszokott idézet és az eredetiség frontvonala között, nyelvekkel karöltve végig Európán.

 

Tarantinot egyesek kissé eltemették a Halálbiztos (Death proof, 2004) után, ám ő mint mindig hátrafelé nem nézve, hozzákezdett egy régebbi tervének megvalósításához, mely a II. világháborúban egy zsidó alakulatot követ nyomon, kik messze a frontvonalak mögött vadásznak a nácikra. Az eredetileg sorozatnak tervezett alkotás végül 2009-ben került a publikum elé. S ha nem is zajos, de mindenképpen sikert aratott az inkább a Jackie Brown (1997) hangulatára hasonlító hHHhHHHKFJAJFTarantino mozi.

 

Tehát a németek által megszállt Franciaországban járunk, s hogy egy pillanatra se felejtsük el, hogy ez pontosan mit is jelent, már a nyitó jelenetben szemtanúi lehetünk egy SS tiszt, bizonyos Hans Landa (Chritoph Waltz) -vagy ahogyan becézik a: „zsidó vadász”- hathatós ténykedésének, ki pillanatok alatt félemlíti meg az egyszerű francia parasztot (akinek mellesleg az angolra való átváltás egy csöppnyi zavart sem jelent), s végez ki egy egész francia családot, pontosabban majdnem az egészet, hiszen az egyik lány, Shossana (Mélanie Laurent) kicsúszik az „az acélkarmok” közül.

 

Csupán ezután ismerkedünk meg a Brigantykkal, kiket éppen Aldo Raine (Brad Pitt) verbuvál össze, hogy az óhazában (mert ugye ők amerikai zsidók) a harmadik birodalom katonáinak skalpját vegyék. Mely feladatot, mint később kiderül roppant hatékonyan végzik, s hírük hamar szárnyra kapva bomlasztja a horogkeresztesek morálját.

 

 Shossana eközben egy filmszínház tulajdonosa lett, s a helyzetnek behódolva a német „vendégek” igényeit kiszolgáló alkotásokat vetít. A lehetőség a bosszúra egy szerelmes német „hős” miatt csillan fel előtte, hiszen Frederick Zoller (Daniel Brühl) a náci mintapéldány, ki egymaga 300 katonát lőtt le egy szál puskával, a róla készített film premierjét a lány mozijába tervezi.

 

A képletet tovább bonyolítja, hogy e jeles eseményre lényegileg a Harmadik birodalom vezérkarának egésze hivatalos (Hitlerestől, Göbbelsestől, Himmlerestől), s ez kiváló alkalom a szövetségnek, hogy egy jól irányzott csapással lezárja az európai hadszíntér eseményeit. S ki lenne alkalmasabb a feladatra, mint Aldo csapata, kiegészítve egy angol filmkritikus katonával. Az események ezután egyre jobban összekuszálódva haladnak a nagy finálé felé, melyről csupán remélni tudjuk, hogy valamikor a nagyon távoli jövőben nem fog arra szolgálni, hogy rekonstruálja a II. világháborút.

 

Mint rögtön észrevehetjük, a szokásos intertextuális dömpingnek ezúttal Tarantino a legmegfelelőbb helyszínt választotta, hiszen a mozi miatt nem fontos az előtérbe rángatnia mindezt, elég csupán ügyesen felaggatott poszterekkel, a teremből kihallatszó zenékkel érzékeltetnie, hogy miből is született legújabb filmje (bár azért így zárójelben kiemelném Hamupipőke megidézését, hiszen az elveszett cipellő, s annak visszakerülése gazdájához olyan feledhetetlen pillanata a filmnek, melyet kár lenne nem megemlíteni). Éppen ezért aki a Ponyvaregény (Pulp fiction, 1994) , a Kutyaszorítóban (Reservoir dogs, 1992) vagy esetleg a Kill Bill (2003, 2004) „ollóval összevágott” történet szövésére számít, az csalódni fog. Csak úgy, mint aki a már említett menyasszonyi bosszú véres jeleneteit várja, hiszen az egy-két elhanyagolható skalpoláson kívül egy dumálós, álló háború ez, mely inkább asztaloknál ülve a verbális és non-verbális kommunikáción dől el, mint a vérben tocsogó frontvonalon.

 

Igen, a legfőbb visszatérő motívum (melyen áll vagy bukik minden – gondolunk csak a „német háromra”, vagy a végjáték olaszára) a különböző nyelvek (szóbeli és testi) bírása, megértése. A filmben már csak a helyszín miatt is a német, az angol, a francia és az olasz egyszerre fontos szerepet játszik, s ezek használata nélkülözhetetlen az akadályok leküzdéséhez.

 

Talán éppen ezért furcsa, hogy mindezt egyben csupán egyetlen karakter, méghozzá a véreskezű, ám roppant művelt, intelligens s szellemes Hans Landa képes felmutatni, mellyel a néző számára pillanatok alatt a film főszereplőjévé léphet elő (nem mellékesen a legjobb alakítást is az őt megelevenítő Chritoph Waltz adja), s mind Shosanna és Aldo csupán másodhegedűs lehet e remekül megformált és megalkotott náci mögött. Ráadásul Aldo (Brad Pitt ide vagy oda) egysíkú figurája, -leszámítva a Marlon Brando keresztapáját felidéző fehér szmokingos jelenetét-, elég szürke és kidolgozatlan karakter, kit ráadásul szeretni sem olyan egyszerű, még ilyen környezetben sem.

 

Sokkal kiemelkedőbb a brigantik közül a kis közjátékot kapó Hugo Stiglitz (Til Schweiger), ki egymaga – még a csapathoz szegődése előtt – 15 magasrangú német tisztet küldött a túlvilágra, illetve a baseball szerelmese Donny Donowitz (Eli Roth), aki talán az egész film legkegyetlenebb jelenetét produkálja, mikor is ütőjét bemutatja egy náci tisztnek. De ha már itt járunk, említsük meg az enyhén túlzó és karikaturisztikus Adolf Hitlert (Martin Wuttke), ki azért nem olyan pellengére állított, mint a Diktátorban, ám jellegzetes dühkitöréseinek eltúlzásával mégis ügyesen megfestett, ám inkább tarantinoi, mint történelmi figura.

 

S ha már itt tartunk ideje szót ejtenünk az alkotásról, mint egy történelmi kalandfilmről, hiszen minden ilyen esetben egy bizonyos előfeltétel háló feszül a néző és a film közé. Hogyha gyorsan le akarjuk rendezni ezt, annyit mondhatunk, hogy Tarantino ezt egy ügyes mozdulattal kettéhasítja, s a historicizmus minden emlékét felrúgva új-fiktív múltat mesél el nekünk, melyben az ő kreativitása lesz az egyetlen, ami az eseményekről dönthet.

 

Ha hosszabban megvizsgálnánk a dolgot, akkor is Tarantino-ig jutnánk, csak közben végigkövethetjük a II. világháborús filmek nagy dilemmáját: a történelmi hitelességet (végigszaladva a zsáner idevágó kiemelkedő mozijain), mely azért valljuk be nem kérhető számon egy rendezőn, főleg ebben az esetben nem. Hiszen ki szeretne egy olyan filmet tőle, melynek minden képkockája megfelel a valóságnak, s ezzel lényegileg meg is erőszakolná saját magát? Ehelyett nem örülnénk és szórakoznánk jobban egy olyanon, ahol szabadjára engedheti fantáziáját, illetve „videotékáját”, hogy a nagyvonalakat megtartva szabadon játsszon a tényeket elfeledve?

 

Valószínűleg pont ez utóbbi kérdésre történő igen válasz miatt lesz egy jó, ám azért mégsem korszakalkotó film a Becstelen Brigantyk, mely attól függetlenül, hogy valószínűleg kiemelt helyet fog elfoglalni a Tarantino filmográfiában, mégis némi kétséget ébreszt azzal, hogy jól ismert motívumok, helyzetek köszönnek vissza, mintha már tudná, hogy mire van szüksége a közönségnek, s ennek ismételgetésével nem tévesztheti el a célt. 10/8.5

 


 

popcore különvéleménye:  

Az egész filmnek egyfajta, jó értelemben vett elégtétel szaga van. Ez az elégtétel, azonban nem kizárólag a nácikra értendő. Minden „brigantyra”, aki nem hajlandó rájönni, hogy nem igazán az erőszak oldja meg a problémákat. Egész más dolgok oldják fel, ideális esetben az esetleges nézet különbségeket. Például a mozi. Talán jobb is, ha nem elégtételnek fogjuk fel, hanem egyfajta ars poeticának. Ez azért is találó, mert világosan érezhető, hogy Tarantino, jelen filmjéhez az átlagosnál több érzelemmel állt hozzá. Kevéssé érezzünk a jól ismert hanyagságot (ismét nem a pejoratív értelmet tessék látni). Az egész kicsit komolyabb színezetet kap, igaz ebben a témaválasztásnak is komoly szerepe van. Annál ellenére ez a benyomásom, hogy a film struktúrájában visszatér a Pulp Fiction, Reservoir Dogs vonalra. Nincsenek harmincperces hentelések (Kill Bill), fél filmen át tartó dialógusok (Death Proof). A kettő viszonylagos balanszban van, talán egy kicsit utóbbi felé eltolva. Mellette persze szépen, katonásan sorakoznak a további Tarantino-karakterisztikák, miszerint remek zene (Für Elise-szerűség az első szkénában, priceless), gazdagon mért fekete és dialógusokba rejtett intellektuális humor, kaszaéles karakterek. Utóbbiakra érdemes egyébként kitérni, mert gyakorlatilag nem találunk olyan karaktert, akit jó érzéssel tudnánk kedvelni. Mindenkinek van valami undorító a lényében. Kivéve a zsidó mozi tulajdonos leánynak. Ezzel pedig egyfajta igazolást nyert az „ars poeticás” mondatom.

Hiányérzetet bennem két dolog hagyott. Az első, hogy valahol a két és fél óra közepe felé, gyengülnek a párbeszédek és az érdeklődésem rohamosan lezuhant, de aztán 10 percre rá jött Landa ezredes és hál’ égnek, megmenti a helyzetet. A második pedig, a további „katonás rendeben sorakozó” QT jegyek. Szóval egy kicsit több dög még mehetett volna a filmbe. Red Apple cigi, rendezői cameo, karakter-háttérsztorik. Ez utóbbiból igazán kevés van. Aldo Raine szakaszából is mindössze egy-kettő. Egyébként nekem még fájó pont az is, hogy a becstelen brigantyk, csak részei a sztorinak és nem alakítói. Ez azonban a filmstruktúrájából, céljaiból, egyértelműen következik, csak hát szegény gyermek mást várt. Mindezek ellenére, a film zseniális és nem érdemes nagyon kötözködni. Szerettem, megérte várni. Ha nem is a legjobb QT, de dobogós, az biztos és egy nagy, kövér 10/9

 

whistleblower különvéleménye:   

Nagyon kemény, iszonyatosan szemtelen, elképesztően bevállalós, de mindenképpen zseniális - ezek voltak a gondolataim közvetlenül a vetítés után. Elsősorban azért örültem a Brigantyknak, mert Tarantino végre tudott újítani. Az Inglourious Basterds véleményem szerint a mester eddigi legjobban összerakott filmje (pedig ilyen téren sem volt rá sok eddigi pályája során).  Tisztán  érezhető a popcore által is kiemelt komolyabb hozzáállás, amely a (többnyire természetesen helyzetkomikumokból adódó)  poénok minőségén / mennyiségén is látszik. Valószínűleg Tarantino is érezte, hogy a Pulp Fiction-ös vonalon haladó viccek így, 2009-ben már sokszor elhasználtnak hatottak volna, de amit a Basterdsel kaptunk az minden elvárást könnyedén felülmúl (és itt most főleg azokra a pillanatokra gondolok, amikor kikerekedett szemekkel eleresztünk magunkban egy "aztapicsát"). 

Bár a karakterek sokszor valóban kétdimenziósak, de Tarantino jól ismerte fel a szerepekben rejlő lehetőségeket: Brad Pitt egybites figurájára mindössze 3-4 ziccerpoént kapott, melyeket a színészóriás természetesen csont nélkül értékesít is. A legfontosabb szereplő, a már Paulkemp által is említett Hans Landa (Chritoph Waltz) viszont az univerzális Tarantino-szereplő, aki tökéletesen tölti be a csúszda funkcióját a mester játszóterében, minden egyes "tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy átbasztalak" szituációt elképesztően viccesen és lendületesen tálalva lendíti tovább a kisebb hullámvölgyekből (csak néhány van) a filmet. Szerencsére ezek a felfrissítő jelenetek mindig jó időben vannak ellőve, megakadályozván ezzel a film valódi leülését. Nálam 10/9 - akár még korszakalkotó is lehet, de mindenképpen sok filmest fog inspirálni ez az újvonalas Tarantino flick.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://halfpecssquad.blog.hu/api/trackback/id/tr81310278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

simonp1 2009.08.21. 21:43:06

Teljes mértékben egyetértek veletek fiúk, azon kivétellel, hogy nekem kétszer ült le úgy, hogy nem rántott ki időben. Ezt én segg-faktornak hívom: újra kellett helyezkednem a székben. Így elsőre 10/8, de lehet, hogy csak badday-effect. Újra mindenképp, QT top-film, mindenesetre!

Crouch 2009.08.21. 23:49:52

Elírtátok az angol címet.

Korbuly · http://fuckit.blog.hu 2009.08.22. 00:37:46

Jó kritikák! Maximálisan egyet kell hogy értsek.
10/9 nálam.
És instant felkúszott a Tarantinó filmográfia-dobogó képzeletbeli második fokára, ami csak tényleg egy hajszállal van alacsonyabban mint a PF által elfoglalt első hely. :)
Amúgy szerintem a kocsma-jelent volt a legjobb, meg hát persze Lt. Rein amerikai-olasz akcentusa is überelhetetlen. :D

simonp1 2009.08.22. 04:14:29

Ha már említetted, én pont a kocsma jelenetet nem bírtam. Hogy megasztárosan mondjam: nem jött át. Abban a jelenetben egyedül Til Schweiger gerjedése tetszett. Ennél jobban szakadtam az "én beszélek legjobban olaszul, én leszek a kísérőd" és aztán a kőkemény tennesse-i akcentussal benyögött "grászie" után. Mindezt megspékelve a már említett Don Corleone outfittel.
Cristoph Waltznak, pedig tényleg a gyöngyvásznon a helye. Egy ilyen felütés után, amit a francia parasztházbam csinál, egyszer se érezni, hogy "oké, megtette, mit megkövetelt a haza". Nem. Utána is brilliáns és még tudka fokozni. Laza négy nyelvet villant, és egyiknél se érezni, hogy zavarná a nyelvi környezet változása.

chromeshelter · http://halfps.blog.hu/ 2009.08.22. 12:05:31

a pince jelenet marha ellentmondásos, akikkel én néztem ott is volt akinek nagyon nem jött be, viszont szerintem is az egiyk legerősebb pontja a filmnek. tipikus tarantinos építkezős. 25 percig hömpölyög az előre látható katasztrófa felé a jelenet, aztán 3 sec alatt lezárja a mester :)

Behemoth 2009.08.27. 20:50:55

Nekem nem tetszett. Nem azért, amit kaptam, hanem azért, amit kaphattam volna. Olyan érzés, mintha a film 80%-át egyszerűen kidobták volna, és a maradékot kapom. Máshol szerencsétlen forgatókönyviró nem tud összeszenvedni egy fél filmre való jó sztorit és 10 perc értelmes párbeszédet, itt vagy két filmre való érdekes karakter, helyzet, lehetőség lett egyszerűen és zavaróan kihagyva. Nekem nem jött le, mintha csak néha-néha beleolvasnék egy könyvbe, aztán elolvasnám a végét, aztán ki ez, mit akar, miért jött ide stb...

simonp1 2009.08.29. 04:23:20

@FociPaciKocsi: Én még tervezem néhányszor megnézni, neked viszont javaslom (persze ki vagyok én?). Üres járat nem volt cdak lapos, legalábbis nekem. Elsőre. Ad. 1: tudom, hogy QT tudatos rendező. Ad. 2: tudom, hogy rossz passzban néztem meg (így is 8/10). Ad. "zárójel" 3: én is pécsi lévén, szívesen vennék egy vetítést, miután a HPS-es srácokkal beszélgethetnénk a film(ek)ről. Start poll? Szívesen segítenék a leszervezésben is, ha van rá affinitás...

simonp1 2009.08.29. 04:29:52

@FociPaciKocsi: Ja, az kimaradt, hogy így is össze volt rakva teljessé a film. Fordított Harry Potter-szindrómában szenvedsz:) (bocs). Lehetne több, de egy filmhez így is elég gondolkodni valót adott a maestro. Mint szokott.

chromeshelter · http://halfps.blog.hu/ 2009.08.30. 22:54:53

@simonp1: ezen már lovagoltunk egy kört elméletben, ősszel-télen akár meg is valósulhat, ha sikerült megszerveznünk, és a vezetőség áldását adja rá :P :)

dani papa 2009.09.02. 18:18:05

teljes mértékben egyetértek simonp1-el a filmröl!
No persze nem csak azért mert szinte a legjobb barátom és kb minimum 10 filmet szoktunk megnézni hetente:D
A film mindenképp Tarantinohoz mérve egy üde szinfolt,változatosság.
De,tegnap nézte meg egy haver (filmügyileg átlagfelhasználó) és agyba-föbe szidta a filmet...
Megértem mert hát valljuk be kétésfélórát végigülni amiböl kb max 40 perc akció van és elég nehéz párbeszédek....
Nekem a tul sok hullámzás miatt:
10/7,5

VVega · https://debugme.eu/ 2009.09.18. 00:53:39

Gecire de az év legjobbja eddig. Tarantino amikor a legjobbját nyújtja. Kedvencem a fantasztikus spagetti westernes nyitány, és hát a nagy mozizás, ott tátott szájjal borzongtam, annyira ütött. Szerintem ezekhez képest a kocsma-szcéna sehol sincs, noha az is remek persze :)
Eli Roth kivételével a gárda első rangú produkciót nyomat, főleg a német színészek. Mélanie Laurent pedig nem csak klasszisokkal jobb színésznő, de még sokkalta gyönyörűbb is Diane Krugernél, ideális femme fatale lenne belőle :)

simonp1 2009.10.06. 01:34:03

Megvolt az újra. Abszolút megérte. Még jobban imádtam, most a pincejelenet is ütött, de még mindig nem ér fel egy Waltz jelenettel sem:)

"You know somethin', Utivich? I think this might just be my masterpiece."

fruitella 2009.10.21. 11:49:18

A pincejelenet védhetetlen volt, meg még az volt nagyon váratlan, mikor a vetítőteremben a csajszi lelőtte a srácot, és azt hittem meghalt... De annyi erő még volt benne, hogy visszalőjön. Reméltem, hogy a lány megússza élve, dehát az élet már csak ilyen.

balukaaaa teh master · http://gothic-risen.blog.hu/ 2009.10.23. 19:14:53

szerintem ez az év bukása. miért? QT egyértelműen a:
"höhö, csinálok egy filmet ami egy komoly témáról szól, lassúra fogva, hogy megmutassam milyen kibaszott zseni vagyok, és az ingerszegény környezetben élő nézők ezen gondolkozzanak hetekig"
elven készített egy filmet, ami gyakorlatilag fordítva sült el. a célja (valószínűleg) az volt vele, hogy majd bunkónak állítja be az amerikai/zsidó katonákat (Sosannának szépnek kellett lennie különben oda a szimpátia) és szimpatikusnak, tökéletesenek a nácikat (Chritoph Waltz, háborús hős kölyök), de azért bent hagyva Hitler szánalmas karakterét a filmben. és a birka néző hogy jön ki?
"höhö, hú de jó film vót. a zsidók bunkók, ami biztos irónia, úgyhogy nem azok. a nácik meg nagyon kimértek, tehát biztos nem."
de a film úgy éreztem, hogy akármennyire is akar QT profi lenni, kicsúszik az irányítása alól. Chritoph Waltz alakítása egyszerűen megölte a film mondanivalóját. hiába csinálták a brigantik amit mondtak nekik, ez már nem segített, hiszen nem ők voltak a főbb szereplők.
ha egy rendezőnek a film kicsúszik a film az irányítása alól és majdhogynem már ellene és a mondandója ellen dolgozik, akkor azt az adható legkevesebb pontszámmal lehet csak értékelni (10/1). vagy még annyival sem. el kell felejteni. ez a film nem az, amit kapnunk kellett volna. QT nem így akarta kiadni szerintem, valamiért nem tűnt fel neki.
de ha így is megeszi a jónép, hadd ne álljak az utukba és hadd lakmározzanak azon a nagy kövér képzeletbeli szarkupacon amit kaptak.

Strom 2009.12.14. 12:39:56

@balukaaaa teh master:
Te biztos,hogy ezt a filmet láttad a moziban?

simonp1 2009.12.24. 10:36:15

@balukaaaa teh master: azért annak örülök, hogy van a környéken valaki, aki tudja, hogy QT mit és hogyan akar. Ha erre jár és nem jól tudja, te legalább tudsz neki segíteni!

Egyébként meg, ha ez az év bukása, akkor én minden évben szeretnék egy ekkorát bukni! Szabad?