Ultra röviden ítélkezem a piros sarokban leledző versenyzőröl (persze a VVega féle 'minimálkritika' elmarad), hisz ha a szinopszissal tisztában vagyunk, gyakorlatilag mindent tudunk, hiszen ezt a sztorit zsilliószor láttuk hasonló köntösben, jobb/rosszabb kivitelezésben. A közelmúltból példálózva rögtön itt a tavalyi Never Back Down, ami szinte montázsnak nevezhető, mégis el lehet rá pazarolni másfél órát. Hány óra? Bunyóra! (am I awesome?)

Annyi szent, hogy Channing Tatum szekere nagyon fut, gondolom elég magas lehet az úriember bugyinedvesítő faktorszáma, nem tudom, én nem értek a női agy légüres terében motoszkáló gondolataihoz. Persze nem tehetségtelen a fickó, de választhatná jobban is szerepeit. Tatum itt egy 'új' srác a városban, a megélhetés nehéz, de egy ravasz fickó (Terrence Howard) hamar kiszúrja tehetségét; a srác tud verekedni. Mi sem egyszerűbb innentől kezdve, szárnyunk alá vesszük a padawant és pár titkos meetingen szervezett bunyó keretein belül megkopasszuk a helyi nagykutyákat, valamint a város legjobb csajának (Zulay Henao) kegyeit is elnyerjük.

Nos, igen... klisés, mint egy-egy színesebb Mónika-show, de nyugalomra adhat okot, hogy a "sablonok nooboknak" című lexikon 68,79%-át használta fel a forgatókönyvíró, ami egy ilyen típusú filmnél ma már érdem. Kiszámíthatósága ellenére nem köpjük szemen, hisz akad egy megnyerő atmoszférája, ami roppant sikeresen hatna, ha a film nem venné ennyire komolyan magát. Képzeljük el Szalacsit öltönyben, amint egy Starbucksban mokkázgat, got it? Szal' nem áll jól neki, pedig Tatum aztán diákokat megvető szigorral grimaszol,  csak előny lett volna ha a cartoonish vonalat célozzuk meg.

Ennek tükrében számon is kérhetnénk az alakításokat, főként Howard részéről, akitől biztosan megvonták a kábeltévét, hiszen álmosítóan öregurasra vette a figurát. De ez sem számít, ha a címnek megfelelően van bunyó. És az van bizony, igaz nem fogunk a tesztoszteron túltengéstől plafont szaggatni, de az a maroknyi harc becsülettel kivitelezett munka. Látványos és szórakoztató, annak ellenére, hogy tudjuk, Tatum úgyis talpra áll. Leszögezhető, hogy sokkal inkább "utcai harcosabb", mint a fentebb említett Never Back Down. A harcok mellé csipetnyi poén, és jóval több drámázás is akad, valamint egy szociális kérdéseket taglaló vonala is akad, de az ebben a kontextusban felesleges, még szerencse, hogy nem vitték túlzásba. A jelenetekhez mellesleg kiváló muzikális darabok dukálnak aláfestésként, így elnézhetünk a tény felett, hogy rendezőnk olykor nem is tudja mit akar megmutatni (de ebbe már tényleg nem megyek bele). Nem lett ez olyan vészes, 10/5.