Első generációs Harry Potter fan vagyok, a szolidabb fajtából. A Gyűrűk Ura megszerettette velem a fantasy világát, és egyidejűleg megágyazott ennek a gyerekesebb, könnyedebb mesesorozatnak is. Tehát Tolkien regényfolyama után kerestem az olvasnivalómat, és pillanatok alatt azon vettem észre magam, hogy a Bölcsek Kövét forgatom, aztán így tovább a kvetkező részekkel is. Tehát a Félvér Herceget már több, mint három éve végeztem ki. De. Ha ködösek is az emlékeim, annyi azért rémlik, hogy kicsit más, de leginkább kurvára nem ilyen volt az összkép, a hangulatiság, mint amit most a gyöngyvásznon tapasztaltam. Hullámvasútszerű, kegyetlenül felemás cucc lett ez a film, amiért főleg az egyensúlyt megtalálni képtelen, pancser Yates vonható felelősségre. Mondjuk meglehet, hogy Rowling mindenbe belepofázott, és nanométernyi mozgásteret engedélyezett neki, de én ettől még a rendezőt fogom oltani a továbbiakban is, mert megtehetem.
Bár előző nagyképernyős kijelentésemet valamilyen szinten megkérdőjelezi, hogy mind a 154 percen az érződik, hogy itt nem szempont a színvonalas szórakoztatás, esetleg a matéria miliőjének visszaadása, hogy itt egyes egyedül a pénzgenerálásról szól a történet. Jajj, bocsánat, milyen szavakat használok? Hiszen a hatodik mozikalandnak nincs sztorija, a dollárcsengéshez az feleslegesebb tartozék, mint pápán a fasz. De akkor mi kell ahhoz, hogy dőljön a nép popcornt rágni? Megvesszük a kritikusokat, okéfájn, aztán lomtalanításkor kiszórjuk a cselekményt és a karakterek motivációját az uccára, és helyettük a filmünkbe passzírozunk 67 darab, gagyiromantikásan humortalan jelenetsort. Na igen, jó lesz ez így David, de én tudom még fokozni, szólalt meg valaki a stábból. Idetoltak alánk 250 mikulást, ugye? Na, mi lenne, ha alig tennénk varázslós-harcolós szcénákat ebbe a filmbe bele, a többiből meg donaldkacsázás közben kokót szívnánk a Jenna Haze seggéről jól? Keblemre, barátom! válaszolt a jelen írásban méltán, és nem utoljára osztott direktor.
Persze túloztam az előbb, mert igenis vannak szórakoztató pillanatai a tini-szerelmes részeknek, nem egyszer elnevettem magam én is (az persze más kategória, hogy a mozi 80% már azon percekig röhögött, ha Rupert Grint felhúzta a szemöldökét...). Csak hát lehet, hogy nem ezzel kéne baszakodni, miközben már nyílt háború zajlik, miközben pár lépésnyire járunk sorsdöntő pillanatoktól, és az egész sorozat zárlatától. A regényt nem olvasó barátaimnak nem egy kérdése volt kifelé jövet, hiszen a könyvet nem ismerőknek esélye sincs megérteni, hogy akkor most ki miért mettől meddig hány kiló. Mert hát ugye ilyen apróságok, mint a Sötét Nagyúr (Voldemort, és így Ralph Fiennes most nem szerepel) sötétté válásának folyamata, vagy Perselus Piton (Alan Rickman) karakterének kibontása, esetleg Draco Malfoy (Tom Felton) idegörlő vívódásának részletezése elsikkadnak megye háromba kevés, jelentéktelen senkik slow-mo kviddicsezése mellett. És ez azért különösen fájó, mert amikor Yates üvegezés helyett a cselekményt görgeti tovább, akkor remekül működik a film. Amikor mer nem középszar tinivígjáték lenni, akkor hatásos és magával ragadó is tud lenni (lásd pl. a két és fél óra legjobb jelenetét, a horcrux keresőset, és annak folytatását). Persze ilyenkor gyorsan elszégyelli magát, és a következő pillanatban bevág egy-két amúgy földgázul szerencsétlenkedős epizódot, amikkel csak további bizonyítékokat szolgáltat a főszereplő triót alakítók színészi antitalentumát illetően (Emma Watsont dugnám, de ettől még borzalmasan ripacs, Grintnek meg két arca van, Radcliffe-nek eggyel több).
És többnyire ezért fikázom már betűk százai óta ezt az alkotást. Mert egy jó rendezővel, aki megtalálta volna az arany középutat, ebbena csalódásokkal teli szezonban a Félvér Herceg a nyár mozija lehetett volna, így viszont csak egy újabb pofára esés az újranézve halálunalmasnak bizonyuló Főnix Rendje után. Hihetetlen, hogy mennyire elmérték az arányokat, méghozzá a legrosszabb módon. Ha már ilyen szinten leszarjuk a karakterábrázolást és a drámát, akkor legalább lenne fenemód látványos a produkció. De még ennyire sem futotta. Várom a további ötleteket amúgy, hogy hova tudtak ezek eltapsolni negyedmilliárd dollárt. A film meg kis jóindulattal, a szépre emlékezve, moziélménnyel együtt 10/5.5.