Villámbejegyzésem tárgya a horror-westernek (vagy western-horrorok ahogyteccik) nem túl népes táborát szaporítja, és egy farmer család megtámadását ábrázoló jelenetsorral elég intenzíven be is kezd. Kik voltak az elkövetők? Indiánok? Farkasok? Vagy valaki/valami más? Ezt hívatott kideríteni a környék kollektív férfiállományából és pár katonából verbuvált A-Team csapat.
A film első fele egész hangulatos, a barnás-zöldes uralkodó színvilágú, fakó fényképezés olyan telitalálatnak bizonyul, amit pár ötletes szögből felvett kép csak tovább erősít. A feszültséget azonban hamar kiöli művéből a múlt héten már agyonoltott McG-nél is komolyanvehetetlenebb, vicckategóriás névre hallgató direktorunk (J. T. Petty. Így hívják.). Ilyen típusú moziknál a gyilkos/gyilkosok kilétét egyszerűen NEM LEHET elég későn felfedni, szörnyek esetében pedig elég későn megmutatni őket teljes valójukban. Az ember az ismeretlentől fél, attól meg nem, ami a Burrowers-ben pusztít. De amúgy is az az érzésem támadt, hogy a forgatókönyv bő 45 percre volt elég, mert utána az egyhangúan fogalmatlan kóválygás és tábortüzezés és mályvacukor sütögetés sötétből jól betámadás trió végtelenített repetája következik. Ebből az ördögi körből pedig csak a finálé tud minket valamelyest kiragadni. Színészi alakításokról nem nagyon beszélhetünk, mindenki az alkotás színvonalához mérhető korrekt iparosmunkát csapatja. Kár érte, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Így egy egyszernézős, 10/5-ös cucc kerekedett ki a dologból.