A Che Guevara-Egy motoros naplója című produktum után erős hiányérzet maradt bennem. Szó se róla, élvezetes darab volt, de pont a számomra inkább érdekes rész maradt ki belőle. Ha emlékszünk, annak ugye ott lett vége, hogy az ifjú Ernesto kitalálja, hogy ő bizony forradalmár lesz. A lényeg, hogy meglehetősen megörültem, amikor tudtam, hogy készül egy új film az emberről. Ennek közel egy éve, mivel a művet a 2008-as cannes-i partin mutatták be. Volt is ott nagy cirkusz, mert film rettenet hosszú és lassú volt. Történt ugyanis, hogy a rendező Steven Soderbergh (Traffic; szex, hazugság, videó), gondolta kicseszik a zsűrivel (nem tudok másra gondolni) és egy héttel a fesztivál előtt összerakta a két, egyenként bő kétórás darabot, egy négy és félórás (!) mozivá. A vetítés felénél, a szervezők uzsicsomagokat osztogattak. A filmet mindenki lehordta, csak a főszereplő, Benicio Del Toro vitt haza növényt, aki a három pozitívumból az egyik.
Később Soderbergh belátva orbitális tévedését, ismét ketté emelte a Che-t és meg is vágta kicsit. Az első része, Az argentin, mostanában érkezett ide. Poéngyilkos leszek, nem érte meg várni. Először is nem tudom, hogy mit várhatunk egy filmtől, aminek az elején minden különösebb cél nélkül, 5 percig egy Kuba térképet láthatunk, amin felvillannak városok, tartományok. Legalább egy apró magyarázatot kaphatnánk, hogy hol mi történt vagy ez és ez miért fontos. Miután végre elindul a dolog, elégedetten konstatálom, hogy spanyolul beszélünk és a színészek is katalánok. Tehát elkezdődik. Megjelenik Che, nomeg Fidel, tervek kovácsolódnak és valósulnak meg. Bónuszként egy-két, jószagú, áldoksis jeleneteket is kapunk. Egyébként Benicio pajtás e pillanatokban még jobb. Ez a struktúra félóráig könnyedén élvezhető és így is tettem. A probléma akkor kezdődik, amikor lassan realizálódik bennünk, hogy nagyon nem is lesz itt másról szó, mint a fenti pár elemről. Tehát egy karakterközeli, karakterközpontú, karakterérzékeny (létezik ilyen szó?) alkotás helyett, kapunk egy háborús drámát, méghozzá a lehető legridegebb, legunalmasabb fajtából. Érthetetlen, nehezen követhető hadmozdulatok megalkotása és megvalósításai epizódikusan követik egymást. Ezek a darabok, azonban gyakorlatilag ugyanarról szólnak, a határok, és így a nézők is, elvesznek.
Persze nem arról van itt szó, hogy nem ismerjük meg Che életének ezt a szakaszát kellőképpen. Részletes és pontos életrajz ez, de nélkülöz mindenféle állásfoglalást. Ez a két dolog pedig ahhoz vezet, hogy (mi is, ahogy a rendező is) távol maradunk a rebellis kedvű kubaitól. Azt hiszem az a jó kifejezés, hogy Steven Soderbergh nem akarta, hogy szó érje a ház elejét, hogy a ő most szereti vagy sem a Commandantét. Nagy kár, mert a megközelítésen kívül nincs különösebb baj a filmmel. A díszletek, a fényképezés és jelmezek egy igazi forrongó Kubát rajzolnak elénk és ahogy már mondtam a színészi munkára sem lehet egy szavunk se. Nomeg ott van filmvégi csinnadratta, ahol eltakarítják Batistát. Remek jelenet. Az a nehéz az értékelésnél, hogy sok jó jelenet van, de a film egésze rossz szájízt hagy. Sokkal jobbat a Gerillától (második rész) se várjunk, tekintve, hogy gyakorlatilag egy filmről van szó. Sajnos ez nekem 10/6.
