Tegnap éjszaka váratlan ”UPS csomagot” jelzett az RSS readerem a The Great Buck Howard című film személyében. Egy 2008-as low-budget John Malkovich viccesdrámáról van szó, melyről – azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül – eddig még soha nem hallottam. Mivel Malkovich stílusa – bár változatosnak nem nevezhető – pont olyan, amilyet éjjel kettőkor szívesen bevesz a látóidegem, és mert a film másik leadjére, Tom Hanks fiára kíváncsi voltam egy főszerepben, ezért letö… khm, nah. Megnéztem.
A ”The Amazing Kreskin” művészéven futó (egyébiránt máig aktívan tevékenykedő), fénykorát a hetvenes években élő amerikai mentalista élete által inspirált film valódi one-man show, egy ténylegesen egy szereplőre kihegyezett produktum. Buck Howard karaktere közepesen lecsúszott, egykoron némi hírnévvel rendelkező bűvész-mentalista, aki nem képes belátni, hogy eljárt felette az idő. Howard elsőre igencsak homogénnek tűnő személyiségének struktúrája a film folyamán fokozatosan épül fel. Minden szereplő, így a jogi egyetemet bűvész-road manager karrierre cserélő Troy (Colin Hanks) is a bűvész személyének egy-egy új, addig ismeretlen aspektusát hozza elő és mutatja be a nézőnek. Malkovich brilliánsan kezeli mind a saját karakterét, mind a (sokszor kétes minőségű játékot felmutató) mellékszereplőkkel kialakított viszonyát, és ahogy a Buck Howard Show éjszakáról éjszakára, városról városra halad, a néző is egyre közelebb kerül ehhez az igazán szeretnivaló karakterhez.
A film vígjátékként hirdeti magát, és bár elszórtan valóban mosolyra húzzuk szánkat (illetve van egy nagyon fekveröhögős rész is), a The Great Buck Howard stílusában sokkal inkább hasonlít Aronofsky Wrestlerjére, mint bármely vígjátékra. Malkovich karaktere ugyan valamivel kevésbé borongós, mint kedvenc pankrátorunk, de a két film – eltérő utakon ugyan – hasonló módszerekkel próbál majdnem ugyanoda kilyukadni. Sikerül-e a mentalista comebackje? Lényeges-e egyáltalán ez a visszatérés? Mindenki nézze meg, és döntse el maga. Nem kell világmegváltást várni, de az amerikai tucatfilmeknél százszor szórakoztatóbb másfél órát tud nyújtatni számunkra Buck Howard. 10/7
