A kimerülőben lévő Jackie Chan és Jet Li után, a 33 éves Tony Jaa tört a trónra harcművész filmek terén. Kétséget kizáróan életet, új színt hozott magával, hálás is lehet az őt felkaroló Prachya Pinkaew-nek. Ketten elkészítették Jaa két legismertebb filmjét, majd nézeteltéréseiknek hála, külön váltak. Jaa szorgosan építi az Ong Bak trilógiát, Pinkaew pedig új csillag után kezdett szaglászni, s mint tudjuk, aki keres az talál.
Yanin Vismistananda aka JeeJa Yanin mindössze 164 centi magas és 24 éves, de tökéletes utódja, vagy inkább húga lenne Tony Jaa-nak. Egyszerűen öröm nézni, ahogy a leányzó lealáz mindenkit. Yanin egy tiltott szerelem - a góré csaja (Ammara Siripong) beleszeret az ellenséges banda jófiújába (Hiroshi Abe) - autista gyermekét játssza. A lány apja az államokba ment, hogy szerelme nyugalomra leljen, ám az anya rákos, mint az kiderül. A lány, Zen nem tud a hátsóján maradni, dagi barátjával pénzt kezdenek gyűjteni, fizikoterápiára. Megtalálják Zen ex-gengszter anyjának egy füzetét, miből látni, hogy biza' a mamának itt sokan tartoznak. De a behajtás nem egyszerű feladat, még jó, hogy Zen egy muay-thai akadémiát sasolhatott a lakás ablakából és, hogy egész nap Tony Jaa filmeket nézett...
Ürügynek bőven elég a sztori, a probléma csak az, hogy túl komolyan vették. A rövid játékidőhöz képest a négyes metró gyorsaságával indulnak be a valóban lényeges események, vagyis az ütések, a rúgások, a hádzsimék. Ilyen profin megkoreografált jeleneteket vétek melodrámával keverni, a túlzóan szentimentalista (de hála az égnek irónia ragadt rá) percek pedig pofátlanul képesek kizökkenteni a filmet (és a nézőt) a ritmusból, ennek ellenére természetesen nézeti magát a múvi, mert ha a kötelező transzvesztitákon nem akadunk fenn (pfuj), kárpótolhatatlan élményben lesz részünk, mert bár Tony jaa ide vagy oda, az ember és főleg a férfiak, már csak kiváncsiságból is nagyobb érdeklődést mutatnak egy rúgkapálozó nő iránt, ha az nem szülés közben teszi ezt.
A készítők kézjegyei levakarhatatlanok, a belső teres harcok nagyrésze eszméletlen (a finálé parádés, a többi, egészében jó), és szerencsére főhősünk nem irritáló (a szülőkkel ellentétben mindenki más az), sőt, meglepően aranyos, ahogy Bruce Lee-t idézi... na de... kifulladtam, nincs is mit mondani. Konklúzió? jók a bunyók oszt kész, nem is kell több.
Konklúzió bővebben? Felmenőit ismerve az ember nem egy apáca lányt várna, pedig ismerkedésünk első szakaszában azt kaptam, alig vártam, hogy vetkőzni kezdjen a drága. Eleinte lassan közeledett, nem mondom, ínyemre volt az előjáték, de kevesebb nyált is használhatott volna, ahogy bárdosisanyi mondta, vizes maradt a kifli. De hamar megszáradt, hála fantasztikus kéz- és lábmunkájának, rakat új pózt is tanított, és ha ez nem volna elég, még segédeszközöket is bevetett. Kezdtem jól érezni magam és ahogy azt a hangokból ítélhettem ő is, mert olyan erővel ujjongott, hogy nem csak a szemöldököm merevedett az égnek a meglepetéstől, hanem a plafon is. Amit nem hittem volna, hogy menetről-menetre hevesebben vágtázott, mintha valami ügetőn lenne, de nem tagadom, jó volt, mit jó, k*rva jó! Utolsó felvonásra nem egyszerű gruppent csaptunk, hanem gigantikus orgiát, ő pedig jól lekezelt mindenkit, fenomenális látvány volt. Az utolsó perceket ő megkönnyezte, én már láttam ilyet, kemény maradtam. Elhatároztuk, hogy ezt megismételjük, s mivel nem védekeztünk lehet lesz ennek még gyümölcse...10/7.5