Most, hogy mindenki lezavarta az Oscart, kerítsünk sort egy sokkal jelentősebb eseményre, höh. Az alábbi listán személyes kedvenceim találhatók a tavalyi esztendőből. Mit is mondhatnék még... semmit. Ja de, pár háttéranyag: a Frost/Nixon nálam közel sem ütöt akkorát, mint a közvéleménynek, a Revolutionary Road és a Reader hiányának oka, hogy még nem láttam őket, ahogy a Happy-Go-Lucky-t sem, utóbbi pedig garantáltan előbb-utóbb felkerül ide. Eksön! (minden filmről található írás az oldalon, ha nem akkor tévedtem... lesz mindről idővel)
FILMEK, SOROZATOK
Az év legjobb filmje: THE WRESTLER
A pankrátor jött, mutatott és győzőtt, vitathatatlanul, Colin Farrel ide vagy gettó milliomosok oda. Rourke nem véletlenül söpört be két kivétellel, szinte minden jelentősebb díjat, szívvel-lélekkel játszott, Aronofsky pedig tökéletes munkát végzett. Megindító, felemelő alkotás, bővebben a link után. És ezt nem jelölte az Akadémia a legjobb filmek közé. It's a shame.
Rangsor nélkül további remekek:
IN BRUGES: Műfajilag korcs, depressziós, lehangoló, minden bizonnyal klasszikussá termő produktum. Három kiváló alakítás és az év legjobb forgatókönyve (és legpocsékabb magyar címe) párosul a festői Belgiumban, utánozhatatlan hangulattal. Az előző bekezdés utolsó két mondata nyugodt szíccel ide passzintható.
SLUMDOG MILLIONAIRE: Az év feelgood mozija, változatosan, rengeteg érzelemmel, nagyon jó ütemérzékkel, feszes vágásokkal, fülbemászó dallamokkal és nyolc Oscar-díjjal. Tele újonc, még őszíntén játszó színészekkel, telibe a szívbe, csont nélkül.
MILK: Nem könnyű téma az első nyíltan meleg megválasztott hivatalnok életéről hitelesen prezentálva, magábaszívó atmoszférával és az év legjobb alakítását nyújtó Sean Penn-nel és a vakítóan villogó James Franco-val. Van Sant remek megoldásokat használ, a sztori reménykeltő.
Låt den rätte komma in: Skandináv romantikus-horror, ahol a tizenéves Oskar szerelme, a szomszéd lány egy vámpír. Sajátos hangulatú, feszült légkörű film, szemkényeztető környezettel (a havak uralta terek, ahh...). Nagyon erős alakítások, kellő mennyiségű erőszak és az év vámpír-ember szerelmespárja (nem, nem az alkonyat duója). Gyönyörű mese.
GRAN TORINO: "Clint Eastwood mindenek felett! Elképesztő, hogy ennyi idősen, egy ilyen karrierrel a háta mögött még mindig nem fogyott el a lelkesedése, és csak ontja a jobbnál jobb filmeket. Szimpatikus történet a változás elfogadásáról és az előítéletek, a megosztottság okozta tragédiákról egy öregember és egy fiatal srác kapcsolatán keresztül bemutatva." - by VVega
TAKEN: Liam Neeson rocks! Egy apa sem tűri, ha elrabolják a lányát, Neeson pedig nagyon nem. Fut, lő, vezet, üt, rúg, megritkítja az albánokat (sajnos Gjoni nem volt ott). Nincsenek hatalmas robbanások, nem agyoneffektezett üldözésekkel szembesülünk, követhetőek a verekedések, igazi régimódi film, az év akciófilmje.
JOHN RAMBO: Sly a bokszoló mellett a veteránt is sikeresen felélesztette hamvaiból. Gyenge forgatókönyv, de maga Sly karizmatikussága és a roppant merész, bárminemű finomságtól mentes képkockák tarolnak. És ki ne emlékezne az év 'Rambo kiírt egy országot" jelenetére?
DOUBT: Kamaradráma mely a vásznon is tökéletesen megállja a helyét, főszerepben a lefkínzóbb érzéssel, a kétellyel. Mind a négy szereplő, Hoffman, Streep, Adams, Davis jelölést kapott az Oscaron, nem indokolatlanul. Több síkú, nehéz mozi. Az év apácafilmje.
THE DARK KNIGHT: Nolan másodszor is megcsinálta. A tragédia által beárnyékolt mozi óriási kasszasiker. Nem egy komolytalan, megszokott szuperhős sztori, lassan több, mint képregényfilm. Bale a háttérból figyelte az év (mellékszereplői) alakítását prezentáló Heath Ledger-t. Ne túl gyakran nézzük meg, mert közel sem hibátlan, viszont az első tíz perc minden alkalommal üt.
WALL-E: Az apró robot, ki egyedül maradt a Földön az év animációs filmjét tudhatja magáénak, az animátorok pedig megmutatták, hogy egy szempár kifejezőbb tud lenni, mint sok-sok színész arcjátéka.
REDBELT: Mamet valódi harcost alkotott, Ejiofor pedig megtestesítette azt. Lassú, ám okos, lélekkel bíró film magáról a férfinemről, jiu-jitsu-val párosítva. Nem perfekt, közhelyes, oldszkúl, de van valami benne mégis...
BURN AFTER READING: Első nézés után nem fogadtam volna rá, hogy ilyen listára rakom, de láss csodát. Ahogy a Nem Vénnek Való Vidékhez is idő kellett, hogy megszeressem (előszőr valahogyan abszolút rüjelltem, ma már simán tíz). Coen-ék végtelenül pofátlanok, kimondanak mindent, zseniális szereplőgárdával. Az év Brad Pitt filmje.
Sorozatok: Ezentúl csak zanzásítva, nem mintha eddig bőbeszédű lettem volna. Az év legjobb sorozata a LOST volt és valószínűleg a 2009-es esztendőben is kiérdemli ezt a címet. Elképesztő amit az írók művelnek. Szorosan az eltűntek mögött a FRIDAY NIGHT LIGHTS fiataljai, akik a felemás második évad után kirobbanó harmadik szezont kezdhettek. A karakterábrázolás, a dráma netovábbja. A sort két nyomozós sorozat zárja, az egymáshoz több szempontból is hasonló LIFE és a THE MENTALIST. A szokásos ügyek felgöngyölítésének állóvizét mindkét esetben eredeti, szimpatikus főhőssel kavarják fel, valamint előbbi egy érdekes sztorivonallal bír, utóbbi pedig a mentalizmust hívja segítségül. Köröket vernek bármelyik helyszínelőre.
update coming soon... maybe
