Az X-Men azon frencsájzok egyike, ahol a folytatásnak (X2) sikerült felülmúlnia az elődöt, így aztán a következő felvonástól csodát vártak a rajongók. A trilógia záróakkordja rendezőt (és ismét Kitty Pride-ot) cserélt. Brett Ratner, aki leginkább a Csúcsformában három epizódjáról ismert, (de a Prison Break pilot epizódja is a nevéhez fűződik) szkeptikus fogadtatásban részesült, gyakorlatilag mindenkitől (Singer jól felépített tornyát csak rombolni lehet).
Ratner és a két író (Penn, Kinberg, hova lett Hayter?) pont azt hagyta figyelmen kívűl, ami Singer sikerét jelentette, nevezetesen a karaktereket. Vagyis, azokból van rendesen, de a karakter-/jellemábrázolás tragikus, persze Singer sem kezelte tökéletesen azt (Küklopsz ugyanúgy ki vol herélve, Vadócnak sem volt semmi köze képregénybéli énjéhez, stb.), de láthatóan nagyobb figyelmet fordított rájuk, a történetükre, bemutatásukra, a motivációk felfedésére, hagyott időt és teret a kibontakozásra, nem csak beszélő próbababákká minősítette a legendás csapatot, míg Ratnernél van, hogy a hárdkor fanoknak is feladat felismerni egy-két szereplőt. De ne szaladjunk ennyi előre, mert már a sztori is sántít...
A mutánsok és emberek közti feszültség tovább nő, ám a Worthington Laboratórium bejelenti, hogy megtalálták a megoldást, a gyógyírt a mutációra, így minden kitaszított ismét "normális" lehet. A rettegett Magneto (Ian McKellen) sem ül a fenekén, immár Pyro-val (Aaron Stanford) az oldalán hadsereget készül szervezni, hogy megállítsa a mutánsok eltüntetését. És ha ez nem volna elég, Jean Grey (Famke Janssen) feltámadt, de ez nem örömteli hír, mert tudatát, egy magát Főnixnek nevező identitás uralja és egyetlen vágya a pusztítás.
Még, még, még többet, gondolta az alkotói gárda és akkor lekörözzük az előzményeket. Nos, akár működhetett volna is a dolog, ha tovább olvassák a South Park film címét és agytekervényeik nem hugyoznak be a "Nagyobb" szótól... mert, ez esetben legyen hosszabb és vágatlan is. Eleve nem értem, hogy a fenébe gondolhatták, hogy 3 (legalábbis a három legszembetűnőbb) grandiózus X-Men sztori - amelyek külön-külön megérdemelnének egy saját filmet - működni fog egybemosva, 100 percben (viszonyításként, az X2 volt 130.. oké, az X1 is olyan terjedelmű, mint a most kitárgyalt epizód, de ott helyén vannak a dolgok, nem a "mindent bele" jelmondattal vágtak neki). Nem csoda ha, a forgatókönyv millió sebből vérzik, tele lyukakkal, sokszor kegyetlenül buta, de akad pár ötletes húzása is és a laikus is be tud kapcsolódni informálódás nélkül.
És akkor kanyarodjunk vissza a karakterek iránti kérdéskörhöz. Hát, vannak dögivel, bármerre nézünk belebotlunk valamelyik mutánsba (Stepford Cuckoos megvolt?), ezzel nyílván a rajongóknak akartak kedvezni, de a svédasztalnál ne csak a szemünk lakjon már jól, kérem. Példának okáért, behozták Angyalt (Ben Foster) egy jó felvezetéssel, aztán marad neki 3 perc, némán, szóval ilyen formában teljesen felesleges volt erőltetni (ráadásul jó pár promóképen az ikszek uniformisában látható, de annak közelébe sem kerül). És csomó új arc hasonlóképp csak lóg a levegőben, és Istenkém, lógjanak, de ehhez az kell, hogy a cucc mozgatórugójának 75%-át eltegyék láb alól, a képregénytől idegen formában. És biza' elég korán. És még lehetne sorolni miként erőszakolták meg a karaktereket az írók, de a lista szinte végtelen lenne. Hiába van sok-sok a képregényből vett jelenet, utalás, szal' hiába a fan service...(mit tettek ezek Madrox-szal?!)
Annak ellenére, hogy az egész film lélektelen, egy végigpörgöm dinamikus vizuális maszturbáció (de annak remek), korántsem nézhetetlen. Színészeink jól alakítanak többnyire, Famke Janssen nem kis melót hoz össze, a film fele rajta múlik mondhatni. Jackman-nek ez már rutinmunka, Berry mintha csöppnyit fejlődött volna, McKellen pedig mindig szimpatikusan és határtalanul nyugodtan játszik, Vinnie Jones most sem bőbeszédű. Nem rajtuk múlt a film. Kiemelendő még az operatőr, Dante Spinotti (Szemtől Szemben, stb) professzionális munkája, valamint John Ottman zenéje. Talán olyan rendezőt kellett volna találni, aki konyít az X-ek világához, mert Ratner saját bevallása szerint képregényfan, csak épp a mutánsok nem érdekelték eddig, így aztán sokakban egy dilettáns barom képét keltheti. A végső értékelés akár másfél ponttal is több lehetett volna, ha a kivágott jelenetek nem kivágott jelenetek lennének (például Rozsomák, ott sokkal képregényhűbb). 10/5 Várjuk a Rozsomák mozit! (bár az X trilógia - a maradékról is hamarosan olvashattok - is elég Rozsomák-centrikus volt..)
Érdekesség: Foster és Romjin másodszor szerepel együtt Marvel moziban. Korábban Thomas Jane szomszédjai voltak a Megtorlóban.
