Először 1996-ban találkozhattunk a nagyvásznon a '60-as, '70-es évek egyik legendás sorozatával. A mozis kaland szinte alig kötődik a sorozathoz, ami nem is csoda, tekintve a majd' 40 évnyi korkülönbséget. A Brian De Palma rendezte, inkább kémmunkára, semmint puskapor durrogtatásra és lövöldözésekre koncentráló film néhol ugyan zavarossá válik, ám összességében izgalmas, na meg itt látható a trilógia legjobb jelenete. Természetesen a CIA központba való betörésre gondolok, bár a TGV-s balhé se semmi.
A siker nem kerülte el a produkciót, így az új évezred beköszöntével jött a folytatás, és vele jött John Woo is. Komoly stílusváltás történt, bár egy ilyen karakteres rendezővel ez nem is volt csoda. A Woo-féle M:I-2 a legjobb rész, igazi non-stop adrenalin löket lobogó hajú Cruise-zal, gyönyörűen koreografált eksönnel, mindig jó ütemű lassításokkal, és persze galambokkal.
A film még magasabb bevételt ért el lett, mint az első rész, ezért 2006-ban a stáb összeállt egy harmadik felvonásra. A rendezői stafétabotot pedig a Lost kreatívja, J.J. Abrams vette át.

Ethan Hunt (Tom Cruise) visszavonult a terepmunkától, és már csak tanítja a kémkedést, mellesleg nősülni készül. Ez így eléggé unalmas lenne, tehát egy apróság természetesen megzavarja az idillt, konkrétan elfogják első padawanját Berlinben. Hunt beugrik erre az egyetlen küldetésre, de egy komoly összeesküvés sodrásába csöppen, ahonnan már csak egyre aggasztóbb méreteket öltő személyes érintettsége miatt sem tud kiszállni.

Ilyen ügynökös akciófilmeket szeretnék látni. A gonoszok globálisan gondolkodnak, a világ van veszélyben, hőseink pedig high-tech cuccok egész arzenálját vetik be, hogy megállítsák őket. És a high-tech alatt nem láthatatlan autós fasságokra kell gondolni. Abrams magabiztos kézzel nyúl az akciójelenetekhez, és a megvalósítás is hibátlan, a trükkök észrevétlenek maradnak, de a legnagyobb pozitívum, hogy nem rángatják fel-alá jobbra-balra a kamerát másodpercenként 100x, csak mert valami érthetetlen oknál fogva most ez az aktuális trend. A harmadik lehetetlen küldetés nem is aggatja magára a realista címkét, mert nem ezt várják tőle. Mennyivel élvezetesebb már a világ sorsán izgulni, mint egy vacak pókerparti kimenetelén, vagy esetleg egy víztározó (legalább gáztározó lett volna, az realizmus bázz) kiapadásán? 

Sőt. A film akkor is működik, amikor Hunt épp nem Sanghai-ban lég-balettozik, hanem otthon bulizik. Rendezőnk egészen az utolsó 20 percig kézben tartja a szálakat, amik ekkortól azonban látványosan kicsúsznak kezei közül. A végső leszámolás nem olyan parádés, mint amilyenre számítani lehetett, egyes történések pedig nagyon izzadtságszagúak és erőltetettek.

Tom Cruise még mindig az IMF (nem, nem a Nemzetközi Valutaalap) legjobb kéme, Philip Seymour Hoffmann meggyőző főgenya, aki igazán kaphatott volna több jelenetet is, Ving Rhames természetesen újra magára öltötte a számítógépzseni Luther szerepét, Hunt csapata továbbá a gyönyörű Maggie Q-val, és a mindenes kisegítőt játszó Jonathan Rhys Meyers-szel egészült ki. A barátnőt megformáló Michelle Monaghan aranyos,  valamint feltűnik Simon Pegg és Laurence Fishburne is.

A végére ugyan legyengül a Mission: Impossible III, de az ezt megelőző bő másfél óra miatt ez bocsánatos bűnnek bizonyul. Pörgős, szórakoztató akciófilm. 10/7.