Az ügynök halála egy Arthur Miller darab, Amerikában színházi klasszikusnak számít. Én tegnap éjjel egy tévés feldolgozásba futottam bele Dustin Hoffmannal és John Malkovich-csal a főszerepben.
Willy Loman (Hoffman) egy idős utazó ügynök. Nem túl jó benne, és kora előrehaladtával egyre nehezebben viseli a munkájával járó megterhelést. Ott kapcsolódunk be az ő, és családja életébe, amikor a valaha nagy reményekkel induló tékozló fiú hazatér. Biff (Malkovich) és apja kapcsolata idilli volt, de valamiért megromlott valahol az érettségi környékén.
A film egyfelől ennek okait kutatja, másfelől pedig a nagyratörő, saját maga által kreált álmokat kergető kisember látványos bukásának története. A múlt eseményeibe a megbomló elméjű apa hallucinációin/visszaemlékezésein keresztül nyerünk betekintést, és ahogy egyre mélyebbre ásunk le a család históriájába, úgy árnyalódik és szürkül a bennünk kialakult kép a családfőről. Többet és konkrétabbat nem árulok el, mert a cselekmény izgalmas és gondolkodásra késztető.
A filmet levezénylő Volker Schlöndorffnak (Hoffman egy hazánkfiát, a Mephisto-t is jegyző Szabó Istvánt szerette volna a rendezői székben látni, de a szervezők elképesztő bénázással összekeverték őt német kollégájával) nem volt nehéz dolga abban az értelemben, hogy mindössze oda kellett adnia a szövegkönyvet két főszereplőjének, az operatőrnek meg megmondani, hogy tartsa rajtuk a kamerát. Na jó, ez persze túlzás, de a díszletek szándékos elnagyoltsága és a folyamatos dialógusok miatt a film inkább nevezhető színielőadásnak, semmint mozgóképnek. Hoffman és Malkovich valami egészen elképesztően nagyot alakítanak, talán nem túlzok, ha pályafutásuk egyik csúcsteljesítményének jelölöm meg Az ügynök halálát. Minden egyes jelenetben izzik körülöttük a levegő, a feszültség kézzel fogható és nagyrészt abból ered, hogy a fiú képes megtenni azt, amit apja sosem fog: elismerni, hogy csak egy a sok közül, hogy nem tehetséges, nem hivatott semmi nagy dologra. A többi szereplő szinte lényegtelen, annak ellenére törpülnek el a két színészóriás mellett, hogy végig kifogástalanul játszanak.
Szóval, ha a filmekben főleg a színészi játékot értékeled, akkor ez a te filmed. A díjakat böngészve csak azért nem Oscarokról, hanem Emmykről és Golden Globe-okról beszélhetünk, mert mint ahogy az már említettem, az alkotás a tévék számára készült . Megtekintése erősen javallott, 10/8.5.