A legújabb alcím pofonegyszerűen jellemzi az eddigi Resident Evil (vagy Biohazard, kontinenstől függően) filmeket, hogy a végeredmény ezúttal ne valami degenerált szörnyűség legyen, a Capcom tőgyen ragadta a fejőstehenet és kiküszöbölte az élőszereplős filmek egyik leggyengébb pontját; a színészeket. A nagymúltú széria animációs filmbe vetett magvai, így már biztos jobb termést hoznak, gondolja az ember józan paraszti eszével...
(Most stílszerű lenne ide egy Resident Evil históriát összedobni, de majd jövőre...)
7 év telt el a Racoon Cityben történt incidens óta (kisváros, nagy cég, T-Vírus, zombik, atombomba, nincs város - címszavakban). Claire Redfield egy reptéren találkozik barátaival, ám örömkönnyekre nincs idő, ugyanis a dolgok hamar rosszra fordulnak. Nem elég, hogy felbukkan a közutálatnak örvendő szenátor, az emberek egymást kezdik harapdálni. Claire gyorsan ráeszmél, hogy rég látott pajtásai, az élőhalottak is üdvözölnék. Ha ez nem volna elég, egy járat az épületbe csapódik, ami, nem is kérdés, újabb rakomány zombival futott be. Nincs mit tenni, csapdába estek, csupán a felmentő seregben reménykedhetnek, ami hamar meg is érkezik, élén egy különleges ügynökkel, Leon S. Kennedy-vel. And the fun begins.
Persze nemcsak másfél óra golyószórásból áll a sztori, átverések, árulások, rejtélyek, titkok, a játékra jellemző módon. Elvárandó, hogy ha már a játékszéria második részének protagonista párosa hosszú idő után viszontlátja egymást, akkor a cselekmény nyomokban emlékeztessen az eredeti médiába vésett alapokra, és kijelenthető, a film e téren hibátlanul teljesít. Rengeteg ismerős vonás, helyzet, fordulat, a fanok maximális kielégítését (khm, mint a szépen festő női idomok, csak más értelemben) szolgálva, sajnálatos, hogy a történet így is sarkalatos pontja a kész műnek, a szkript főleg a fülsértően banális dialógusokkal bukik. És sikerült a legkedveltebb karaktert, Leon-t is antipatikus jellemmé (és ugyanolyan lelketlenné, mint mindenkit) varázsolni. Szóval a forgatókönyvre még gyúrni kell (tele hiányosságokkal és utalásokkal, mit a laikus nem érthet), itt is érezni, hogy 45 perc után elfogyott a kraft.
De ugye, a hangsúlyt a megvalósításra fektették, ami olyan lett, mint Felipe Massa idénye; néha kellemetlenül amatőr, de többnyire profi. Grafikailag, mert az animáció már több kivetnivalót hordoz magában, de az összkép szép. Nem ostromolja A Harc Szellemét (Final Fantasy, bár ahhoz fikarcnyi köze van),.. de szép. Emberi szereplőink sem lettek elnagyoltak, megfelelő arányokkal bírnak, ha rajzfilmfigura lennék meg is kívánnám a két hősnőt (mer' ezek a csávók pitiánerek). A zombik viszont röhejes külsőt hordanak, és azt sem értem, miért kell kőkemény rocknak szólnia szegény párák darálása közben, mert ha nem a klasszikus élőhallottak volnának megérteném, de így hatását veszti jópár jelenetsor. A Rsident Evil esetében (a Final Fantasy-val ellentétben) jól sült el az, amiért sok-sok jobb sorsra érdemes videojáték könyörög; hagyjuk a fenébe az élőszereplőket (vagy egyáltalán az adaptációkat). Summa summarum, mérföldekkel jobb, mint a filmek 10/6
