Clap Your Hands Say Yeah - Clap Your Hands Say Yeah

A nevük ne ilyesszen el senkit (nálam például jó pont), hisz nem véletlenül írok erről a brooklyn-i ötösről. Az általam ajánlott (katt a címkére lent) együttesektől eltérően, egy (szerintem legalábbis) kevésbé ismert, s a mainstream kategóriába nehezen sorolható lemezt ajánlok nektek. 

A CYHSY (rövidítsünk inkább) 2005-ben robbant be a köztudatba, s sikerüket szinte semmi sem jósolta. Öt 30-as éveiben járó fiatalember alkotja a bandát, az énekes Alec Ounsworth vezérletével, akiről muszáj pár szót ejtsek. Vagyis nem róla, inkább arról, ami miatt a legjobban meg tudjuk különböztetni a CYHSY-t, más bandától. Ugyanis ennek az úriembernek olyan karakteres hangja van, amivel sokan nem mernének péntek esti karaoke buliban fellépni, nem lemezt kiadni. De ők merészebbek ennél, s mára pont Alec hangja lett a banda egyik védjegye. Ez teljesen szubjektív dolog, megmondom őszintén, elsőre engem is ki lehetett volna zavarni ezzel a hanggal a szobából, de mikor véletlenül újra meghallottam azt (talán a Choke trailerben) már rabul ejtett ez a hangzás.  

Nem könnyű őket tehát szeretni, de ha elkap az album hangulata, akkor ígérem nem fog ereszteni. S végére a Pitchfork kritikából idézek, mert ennél jobban nem tudnám megfogalmazni, hogy milyen is ez az album: „Or imagine the Arcade Fire if their music were more fun-loving and less grave.”