Felfújt, nevetséges és érthetetlen módon kult státuszba emelkedett unalmas amatőrfilm. Röviden és tömören ennyi lenne a kritikám. Nyugi, mindjárt kifejtem bővebben is, feltárva az okokat, amikért ezt a gyalázatos minősítést kiérdemelte.
Már az elején érezni, hogy itt valami gondság van. Nyoma sincs fenyegető hangulatnak, a zene önmaga paródiája, ez a suhogás-susogás inkább gyilkolja az atmoszférát, ahelyett, hogy megágyazna annak. Aztán az első gyilkosságok is meglepően feszültségmentesen és bénán zajlanak le, itt teszem fel először, de közel sem utoljára az ominózus kérdést: mitől olyan nagy szám ez a szar? Na mindegy, talán majd feljavul (kurvára nem). Szépen folyik tovább az öldöklés, a fejszés és nyílvesszős legyilkolás a film két csúcspontja. Közben a csajok villantanak pár csöcsöt, legalább ennyi elvárható ugye, ha már színészkedni nem tudnak. Mondjuk a srácok se, kivéve a fiatal Kevin Bacont, aki srác #2-őt alakítja, és sosem írnék ilyet róla. Végül egy lányka marad (én már ezer éve az arctalan, hangtalan, sosem látott gyilkosnak szurkolok, csak hogy legyen már vége, és dögöljön meg ez a nyivákoló, idegesítő ribanc), akinek e műremek eddigi színvonalát tekintve is hihhhetetlenül gyenge fináléban kell megküzdenie az életéért.
A filmen egyszerűen nincs mit dícsérni. A rendezés dilettáns, kihagyják az összes nagy ziccert egy kis félsz megteremtésére, a vágás béna, hangulat sehol, szereplőink teljes mértékben egyéniségmentes droidok, a gyilkos túlzottan rejtegetett, a végső dulakodás sorozat már-már bohózatba illően szánalmas. A Péntek 13-ra is ez a legjobb szó. 10/2.
(ez a Jason srác gondolom a további részeknek (amiket én biztosan nem nézek meg) köszönhetően vált horror ikonná, mert itt jó 10 másodpercig szerepel kb kis pöcsösként.)
