Nem, most nem Dwayne "The Rock" Johnson színészi pályafutását fogom értékelni és elemezni. Hanem!? Hanem a '90-es évek egyik legjobb akciófilmjéről ejtek szót. A Szikla ügyes szereplőválasztásával, brutális akcióival és fülbemászó zenéjévél a Bruckheimer / Bay páros csúcsterméke.
A történet szerint egy meg nem hallgatott, a hadsereg legfelsőbb vezető körei által teljes közönnyel kezelt tábornok megcsömörlik a rendszer fogyatékosságaitól és embertelenségétől. Nem látva más kiutat céljai elérésére, jó pár volt elitkatonával elrabol 16 15 VX ideggázzal felszerelt rakétát, majd túszokat ejtve beveszi magát a már hosszú ideje üzemen kívül lévő, turistalátványossággá lealacsonyodó Alcatrazba. Követelése sok millió dollár, amiből a parancsnoksága alatt elhalálozott, még csak el sem temetett katonák családját kárpótolná. A kormány azonban ugyebár nem tárgyal terroristákkal, ezért rászabadítja a börtön szigetre haderejét földön-vízen-levegőben.
A film egyik nagy erénye a fantasztikus zenékre komponált ütős akciójelenetek sokasága. A sort a rakéták éjjeli elrablásá kezdi, majd ezt folytatja a helyét még mai szemmel is simán megálló, fél várost pozdorjává zúzó autós üldözés, és a csak az ebben a felsorolásban utolsó helyen megemlített, (egyik) érzelmi tetőpontnak is számító, felejthetetlen zuhanyzó béli mészárlás. Na meg az egy-az egy elleni csaták se voltak ilyen változatosan kegyetlenek, és jól megkoreografáltak azóta sem.
A siker másik sarokpontja a hibátlan casting. Nicolas Cage a vegyifegyverszakértő Stanley Goodspeed szerepében egyaránt hiteles szürke életet élő, Beatles-mániás tudósként, és az események alakulása végett akcióhőssé formálódva is. Cage ezzel a filmmel kezdte meg a két év alatt abszolvált, enyhén szólva is fantasztikus akciósztárkodását (Szikla, Con Air, Ál/Arc). Sean Connery hatvanhat (66!) évesen is úgy osztja az ellent, szórja a poénokat és a golyókat a volt brit titkosügynök, Mason-t alakítva, ahogy mi valószínűleg csak szeretnénk majd ennyi idősen. Tökéletes főhős, hatalmas szakmai tudással és tapasztalattal, valamint kellően rejtélyes múlttal. Ő és Cage együtt a műfaj (egyik), ha nem "A" legműködőképesebb párosát alkotják. Ed Harris karizmatikus a kétségek által gyötört Hummel tábornok szerepében. Amikor színre lép, azonnal irányítása alá veszi az egész vásznat.
Meg kell említenem külön kiemelve is a történéseket mindig jól leképező dallamokat, melyek hol a feszültségkeltésben, hol a kellő drámai hatás elérésében szereznek elévülhetetlen érdemeket. A film mostani, sokadszori megtekintése utáni napon is egyre csak a főtémát dúdolgattam. Aztán ott van még a csatornák, és használaton kívüli helyiségek ridegségét kékes árnyalatokkal ábrázoló fényképezés, ami a Bay által imádott naplemente-szerű jelenetekben is kifogástalanul hozza a meleg színeket. Az mekkora kép már, amikor Cage a jelzőfényekkel rohan, majd esik térdre a gépek előtt-alatt. Hatalmas!
Az akció szerelmesei már úgy is látták, akik pedig idegenkednek a műfajtól, azok is nyugodtan próbálják be ezt a darabot, szerintem tetszeni fog nekik. Színészi játék, akciók, dramaturgia, zene. Mind fantasztikus. De ezt már leírtam. Az elmúlt dekád akciómozijainak dobogóján simán ott a helye, igazi klasszikus, még 5x-6x megnézve is ugyanolyan élvezetes. 10/9.