Azt hiszem, ezzel a kritikával veszi kezdetét egy néhány részes dán túra :). Valamikor 16-17 éves koromban kaptam rá az északi illetőségű filmekre, és pont a Wilbur volt az első, amit láttam. Azóta is nagy kedvenc, nem is gondoltam, hogy valaha viszont látom a tv-ben, és végképp meglepett, amikor a múlt héten a film+2 nevezetű csatornán futottam bele (ugyanis elsőként az m2-n volt szerencsém megnézni).

Adva van egy érdekes testvérpár. Az idősebbik Harbour, a mondhatni megszokott "jófiú": békésen vezeti kis könyvesboltját, megbecsül mindent és mindenkit maga körül, sosem panaszkodik, ebben szinte jézusi szintre emelkedik. A fiatalabbik fiú, ahogy ugye lenni szokott, a család fekete báránya. Ahol, és amikor csak teheti, mindenkinek beszól, akit csak tud, lelkileg megnyomorít, vagy épp az ápolóit osztja le. Igen, az ápolóit, mivel Wilbur amellett, hogy eszméletlenül bunkó, nap, mint nap próbál véget vetni életének, általában sikertelenül. Vagy saját maga gondolja meg a dolgot, és értesíti bátyját a dologról előre, vagy épp, mikor komolyan gondolja, a szerencse, és egy hölgy menti meg attól a bizonyos alagúttól. Ha még az alaphelyzet sem lenne elég egy 105 perces film konfliktus adagjához, bejön a képbe az előbb említett életmentő hölgy, Alice, kinek természetes bája mindkét férfit megbabonázza. Már csak hab a tortán a Wilbur-hoz túlságosan is vonzódó ápolónő, na meg Horst doktor, aki fittyet hányva a kórházi szabályokra, minden jelenetében dohányzik, esetleg a pohár fenekére néz, vezetéknevének története pedig visszatérő motívum az egész film során.

Lone Scherfig (Olasz nyelv kezdőknek) munkája sok tabu témát feszeget, vörössel kiemelve azokat, melyek miatt állítólag pokolra kerül az ember, vagy "jobb" esetben a tisztítótűzben szenvedi végig túlvilági napjait létét. Én pl. eddig a filmig, csak olyan emberekről hallottam, akik szimplán öngyilkosak lettek, esetleg, ha nem jött össze 1-2x még próbálkoztak, és a nagy munkának/tervezgetésnek meg is lette a gyümölcse. Viszont itt alapból olyan karakterekkel találkozhatunk az öngyi klubban, akik a két állapot közt lebegnek, mármint véget is akarnak az életüknek, de állandóan befuccsol a dolog (többé-kevésbé saját határozatlanságuk miatt). A másik közkedvelt dolog pedig a házastársi hűség. Nekem is meg van a határozott véleményem erről, mégsem tudom elítélni egyik félt sem.

Egyszerűen jó színészgárda, könnyű, néhol épp elég depresszív zene, jó átvezetések, klassz képek: 10/9.

- What's it like, being dead?

- It's dull as dishwater. It's silent and completely dark... it's like being in Wales.