Hol is kezdjem? Talán ott kéne, hogy SPOILER MENTES az írás. Aztán muszáj úgy folytatnom, mert nem bírom nem kimondani rögtön itt az elején, hogy A sötét lovag 2008 eddig vitán felülállóan legjobb alkotása. Megpróbálom objektívan összefoglalni, hogy miért is, de nem ígérek semmit. Teljesen magával ragadott, túl friss az élmény, még teljesen a hatása alatt vagyok.
Kellemes lenne a történetről írni pár töltelék mondatot, de minden egyes töredék információ is csökkentené az élményt. Én óvtam is magam tőlük rendesen, mindössze kétfajta trailert láttam, azokat se sokszor, nuku spot, ilyeneken meg csak röhögtem, hogy első 6 perc kint a neten. Ma egy rövidke körbetekintést követően féltem mindenféle filmes blognak akár csak 12 mérföldes közelébe is menni, nehogy egy tahó jelöletlen spoiler kommentjébe vagy bármi másba fussak. Na, hát a sztoriból nem, de másból képeztem egy kis felvezetőt, most már tényleg térjünk rá a filmre.
Christopher Nolannek és stábjának nem kis kihívással kellett szembenéznie Schumacher második batcsöcsös ámokfutása után: vissza kellett szereznie a talán legismertebb képregényhős hitelét és becsületét, valamint végérvényesen kitörölni a nézők fejéből a csiricsálé betgörl hányadékot. Ez sikerült is nekik a Batman: Kezdődik!-kel. Most, három évre a minden reményt felülmúló feltámasztás után furcsamód hasonló helyzetbe kerül a Begins is. Na persze, nem úgy, hogy meg kéne feledkeznünk róla, mert nem kéne, de sajnos, nem sajnos 10-20 év múlva egyértelműen a Dark Knight fog eszünkbe jutni a denevérről. Hihetetlen, de ez a film képes volt szimpla ugródeszkává degradálni elődjét, a Begins szükséges lépcsőfokká, pár kör bemelegítő futássá válik a nagy meccs, a remekmű előtt. Mindenben jobb nála, kezdve a történettel, a sose látott gonosz főgonoszon és a durván odabaszós akciójeleneteken át, egészen a már-már sírnivalóan lenyűgöző színészi teljesítményekig.
A film gerincét, mozgatórugóját Joker (Heath Ledger) ördögi, pontról pontra kidolgozott, majd' tökéletes emberismeretről tanúskodó terve adja. A film elején még úgy éreztem, hogy túlzott a hype, de aztán ahogy haladunk előre, és lassan kibontakozik előttünk az őrült zseni kreálmánya, onnantól nagyon hamar ejtőernyő nélküli bázisugrássá válik a mű az emberi lélek legmélyére, néhol szívszorító drámával, máshol embertelenül racionális döbbenetekkel szegélyezve. Erre a filmre ráhúzni a képregényfilm kategóriát a pókemberi, hulki, ne adj isten fantasztikus négyesbeli, azaz a magyar nézőátlagnak és közbeszédnek nagyjából megfelelő értelemben egyszerűen sértés. Sokkal komplexebb munkáról van itt szó, mely egyszer a Keresztapát, máskor az Ál/Arcot juttatta eszembe, és talán a legtalálóbb műfaji besorolás a dráma lenne rá, vagy inkább a bűntörténeti dráma (van ilyen?).
Kiköszörülve a Begins egyik legnagyobb hibájának tartott akcióhiányt (sztem nem, jó és elég volt ott annyi, amennyi), a Dark Knight állejtős erejű robbanásokkal és kellően dinamikusra koreografált verekedésekkel kápráztatja el azokat, akik a zakkcióé ültek be a moziba (a kis butuskák!). A puskaropógós, rombolós jelenetsorok mindig jó ütemben érkeznek, és ezek, valamint a film első felében bő kézzel szórt fekete humor okosan és elengedhetetlen módon töri meg a fullasztóan terjeszkedő anarchikus sötétséget. A legtöbb emlékezetes egysorost Joker szállítja, de szinte minden főbb karakter szájába jutott egy-egy emlékezetes beszólás.
Itt az ideje kitérni a karakterekre és persze az őket megelevenítő színészeinkre. Mekkora nagystílűséget áraszt már magából az a film, aminek elején egy csip-csup legnyúlfarknyibb szerepre is egy William Fichtner-t szerződtet? Aztán. Adjunk hálát a magasságosnak, hogy Katie Holmes "sajnos" nem szerepel a filmben. Legalább nem vágja agyon az egész hangulatot a béna dawsonos nézéseivel és félmosolyaival. Helyette itt van nekünk Rachel szerepében Maggie Gyllenhall, aki nem olyan szép csaj, de klasszisokkal jobb színésznő. Mondjuk a TDK erősen férfiközpontú alkotás (én ennek örültem, de nagyon ám), tehát nem sok ideje van csillogni. Morgan Freeman a fegyverkovács Lucius Fox bőrébe bújva ugyanazt hozza, mint a BB-ben, Michael Cane (Alfred) és Gary Oldman (Gordon) viszont sikerrel árnyalja karakterét. Tá-dá-dá-dá (dobpergés), jön a három központi figura.
Aaron Eckhart (Harvey Dent) meggyőző, lehengerlő személyiség, mint az új államügyész, majd a tragikus fordulat után sem válik vicckategóriává (á la Tommy Lee Jones), sőt. Remek produkció.
Christian Bale (Bruce Wayne / Batman) végleg bebizonyítja az eddig esetleges kétkedőknek, hogy ő minden idők legjobb Batmane. Nem balfaszkodik, mint az esetlenke Keaton, nagyságrendekkel karizmatikusabb, mint a semleges, átlagos Kilmer, valamint egyszer se jelenik meg az arcán Clooney filléres bájmosolya. Hiteles mind az akciózás, mind a drámázás terén. Csak ne hörögne!
Joker. Heath Ledger tökéletes, mindenféle béklyótól megfosztott pszichopatája úgy adja át a múltnak és a jótékony feledés homályának Nicholson túlmisztifikált bohócát, mint ahogy Michael Phelps szokta a medencében a rekordokat. Elemi erejű, velejéig gonosz és rendkívül okos játéka időtállóan fog ragyogni húsz év múlva is. Minden mozdulata hibátlan, ezzel az alakítással legendaként hagyja el a filmszínházakat. Szavakkal leírhatatlan, hogy mennyire hiányzik már most, és még mennyire fog hiányozni a filmművészetnek ez az ausztrál hullócsillag.
Összegzés. Remekbe szabott folytatás, mely tovább fejleszti elődje erényeit és helyrerakja annak minden hibáját. Filmtörténeti példákkal élve csak a Birodalom Visszavághoz vagy a Terminator 2-höz mérhető második rész. Zseniális. 10/9.5 (még egy nézés után valószínűleg kiharcolja magának azt a fél pontot még).
ui.: a kommentek viszont SPOILERESEK!
