Én azt hittem, hogy az előző három, erősnek semmiképp sem nevezhető Batman kaland után engem már nem tudnak meglepni szánalom vagy nevetségesség kategóriában az alkotók. Hát ekkorát rég tévedtem. A '97-es Batman és Robinra egyszerűen nem lehet jelzőket találni, az a szitokszó például, hogy szar, szinte dicshimnuszként zengne e förtelem felett. A következő véleménynyílvánításomban egy Kis Vuk-i mélységekbe alázuhanó valamit taglalok. Bár most, hogy így belegondolok, lehet, hogy inkább az undorító mangaszemű rókás gyalázatra neveznék be, mintsem, hogy ezt még egyszer végignézzem.
Már a nyitójelenet....tejóég. Batman (George Clooney-de miért???) és Robin (Chris O'Donnell) segget villantanak, majd nem sokkal ezután korcsolyában hokiznak (na nem úgy:) korong helyett egy óriási gyémánttal. Ez a drágakő viszont jobban kell Mr. Fagy-nak (Arnold Schwarzenegger), hiszen őt csak a gyémántokból nyert energia vagy mi tarthatja elég hidegen és ezáltal életben. Hőseink beégnek, főgonoszunk pedig érthetetlen módon nem végez velük (simán megtehetné). Új helyszín. Egy zakkant biológusnő beleesik a zöld leveles trutyiba és onnan bombázó halálosztóként tér vissza, magát Méregcsók-nak nevezve (Uma Thurman). A két gonoszunk aztán jól összefog Batmanék ellen.
A Batman és Robin-ban a leghalványabb ötletfoszlány vagy a normálishoz közelítő forgatókönyv árnyéka sem fedezhető fel. Ha az előző részek párbeszédeit oltottam, akkor most ezekre mit mondjak? Siralmas? Felháborító? Power Rangers színvonal? A jelenetek random egymás hegyére hányva haladnak előre, a szereplők meg olyan értelmetlen, oda nem illő vagy rosszabbik esetben ironikus kikacsintásnak szánt szarságokkal bombázzák szegény idegeinket, hogy azt leírni nem lehet. De tényleg nem. Ilyen színvonalat vasárnap délután találhatunk a német csatornák D kategóriás tv sorozatai között. Na jó, igazából még ott sem. A film elején még nevetgéltem, a közepe felé már csak a fejemet fogtam, a végére pedig teljes beletörődöttségben könyveltem el a Wayne torony méretű giccseket és fasságokat. A konfliktusok műanyagízűek és súlytalanok, csak úgy, mint a három tagúra bővült csipet csapat ellenfelei. Méregcsók segédje, Átok, pedig már nem csak párbeszédek és név terén hozza a Power Rangers szintet. Ő kb. úgy is néz ki, simán elférne abban a sorozatban is.
Hogy színészeink mit alakítanak, az már egy külön történet. Miért, kérdem én miért kellett Val Kilmer-t lecserélni? Clooney már az első pillanattól fogva világossá teszi, hogy nála rosszabb Batman-t még nem hordott hátán a Föld és hogy köze sincs a karakterhez. Egy bárgyú, sármosnak szánt vigyorra futja tőle, amit aztán lehetetlenség lesz lehegeszteni a pofájáról az egész film alatt. Legdurvább rész (ami mondjuk nem Clooney hibája): Bruce és Alfred (Michael Gough mind a négy filmben szerepel) épp beszélgetnek a halálról, mert a komornyik ugyebár haldoklik, ekkor hősünk arcán feltűnik a filléres bájmosoly és bejelenti, hogy ő elmegy partizni, de aztán majd foglalkozik Alfred-dal is. No comment. Na meg hogy Batman és Robin partit adnak??? O'Donnell-re és Kalifornia kormányzójára gondolom felesleges kitérni, senki se várt tőlük semmit. És nem is okoznak csalódást! Aztán ott van szegény Uma, akit egyedüliként sajnáltam, hogy valahogy belekeveredett ebbe a mocsokba. Mindenképpen meg kell említeni Batgirl (Alicia Silverstone) figuráját, akivel sikerül megszégyeníteni Alfred-ot és egyben bebizonyítani, hogy mindig van lejjebb.
Akciójelenetek fostalicskák, a finálé émelyítően szánalmas, mit írhatnék még? Bocs, hogy ilyen rövid voltam, de ez annyira rossz, hogy még fikázni és tovább háborogni se lenne értelme. Borzalom, tragédia, vicckategória. Egyszerűen nincs mire még fél pontot sem adni. 10/0.0. Überszar.