Bábel (avagy Babilon). A város, Sineár földjén, hol az emberek összefogtak egy közös cél érdekében, mely egy égig érő toronyban manifesztálódott volna, de Istennek a földlakók efféle tervei nem tetszettek túlzottan. Az addig egy, közös nyelvet beszélő munkások nyelvét megváltoztatta, így ahány építő, annyi beszélt nyelv. Az emberek egymás közti megértését megszüntetve, a kommunikáció hiányával, Isten meghiúsította a torony felépítését, félkész maradt. Gondolom mindenki ismerte a történetet. A bábeli kifejezés ma leginkább az önbálványozásra, nagyravágyásra használandó. A filmben, melyet a 21 Grammot is jegyző Alejandro González Inarritu rendezett, ebből nem kapunk.

A cselekményt nehéz lenne úgy felvázolni, hogy bármit le ne lőjjek egyik-másik szálból, ugyanis a film rögtön 4 fonalon (és nem csak a helyszínek, de az idők közt is ugrálunk) fut, melyek közt a kohézió történetileg nem túl erős, a hangsúly inkább a szituációk és abból fakadó emóciók hasonlóságán van, a szimbólikus képek mellett, így kötve össze akaratlanul négy ember életét, kik nem éppen szomszédok. Ugyanis a négy szálból kettő marokkói, egy mexikói és egy japán, igazán multikultúrális filmet alkotva (ha hozzávesszük, hogy amerikai és francia színészek is akadnak, egy komplett világháborút is nyomhatnánk...), melyből utóbbi helyszínen (japáni) játszódó események, a sztori szempontjából szinte (legalábbis ilyen mértékben) feleslegesek, de mint említettem, nem kifejezetten a történet a lényeg és kidolgozottsága mellett, mondandójában is tökéletesen passzol. A rendező úr, a mai világ egyik problémáját, a kommunikáció hiányát festi fel nekünk, valamint fájdalom és szeretet kapcsolatát, a másokkal megosztott magányt, a természetes önzőséget, szóval az alapvető emberi érzelmeket/érzéseket helyezi olyan kontextusba, hogy ha néma film lenne, akkoris tökéletesen megértenénk minden porcikáját, az elszigeteltséget, megtisztulást, s a fentebb soroltakat. Mellesleg a film a jelbeszéd mellett, hat nyelven szólal meg (személy szerint a japánnal nincs gond, a marokkói tezsvíírek dzsanázása meg igen komoly). A különbségekre vagyunk ráfeküdve, de végül szembesülünk a ténnyel, hogy mind ugyanolyanok vagyunk. Legyen az alany egy amerikai házaspár, kiknek kapcsolatuk a szakadék szélén, javulást remélve marokkói kiruccanásra hajtják fejüket, majd a buszon egyiküket lövés éri. Legyen az egy illegálisan munkálkodó mexikói dadus, ki meggondolatlanságával komoly veszélybe sodorja a reá bízott gyermekeket. Legyen az egy marokkói kecskepásztor család két legifjabb sarja, kik a gyermeki hülyeségnek hála, bűnözővé válnak. Legyen az egy lázadó, süketnéma fiatal japán lány, aki roppantmód vágyakozik már egy férfi után (itt remekül tükrözik a japán fiatalok éjszakai életét, kultúrájuk szembeköpését, ellenben a nép szexualitásho való hozzáállása kevésbé hiteles. A marokkói és mexikói kultúrát nem ismerem, arról nem nyilatkozom). És akkor többet nem is illene írnom a sztoriról, már ennyiből is kiszámítható a filmben fellelhető csavarok egy része és később sem fogunk meglepődni. A 143 perces mű kissé lassan indul be, de korántsem fullad unalomba, ellenben a 21 Grammal (első nézésre, negyedóra után bealudtam), sikerül feszültséget teremtenie, mely a félig-meddig reménykeltő befejezésig nem nagyon hagy alább, ezt fokozza még a változatos zene (amit az a Gustavo Santaolalla szerzett aki a 21 Gramm, a Brokeback Mountain, vagy éppen az Into the Wild muzsikáját is), amihez jól eltalált beállítások dukálnak, egyedi hangulatot alkotva.

Meglepődtem. Amellett, hogy valami akciófilmet vártam, azért is, mert Brad Pitt körülbelül 30 percet kapott. Nem élete szerepe (Fight Club, vagy mondjuk Blöff közelében sincs), de könnyedén hozta. Mellette még Cate Blanchett lenne a húzónév. Ő sem kapott többet, viszont meglepően jól nézett ki. A többi nemzetbéli színész egytől-egyik hibátlant nyújtott. Nem szeretnék mindenkit külön-külön isteníteni, legyen elég ennyi. 7 Oscar jelölés, ezek közül csak a zenéért járó díjat zsebelhette be. 7 Golden Globe jelölés, a legjobb filmet vitte. 7 BAFTA jelölés, szintén a zenéért kapta. Cannesban a vágásért és a rendezésért is kapott, valamint 12 másik díjkiosztón is jutalmazták vágás, film, zene valamit színészek kategóriájában. Lassan egy éve néztem ki magamnak a filmet és ha az az indok nem elég, hogy hülye vagyok, akkor nem tudom miért vártam vele eddig. Mély film, rólunk emberekről kivételesen, hibátlan, csupán valami hiányzott. Valami amitől hatásosabb, mellbevágósabb lenne. Hogy mi az? ... Hát mit tudom én, 10/9

u.i.: még egy kis személyes... délben kezdtem írni, most végeztem (persze órás szünetekkel :), szenvedtem, fogalmam sincs mi volt az oka.