Eddig valamennyire próbáltam tartani az időrendiséget, de ez mostantól végleg felborul, mert nem akarlak Titeket Hitch nélkül hagyni. Elvileg az Ember aki túl sokat tudott-nak kéne jönnie, de az majd valamikor később érkezik, összemérve az ugyanilyen című, szintén a Mester által forgatott '34-es eredetijével. Szóval mostantól az a film jön, amit épp láttam, amihez épp kedvem volt. Majd a sorozat végén szépen idősorba rakom a bejegyzéseket.
Hitchcock-sorozat, hetedik rész. Ezúttal a Mester utolsó előtti művet mutatjuk be, amit húsz év után újra Londonban forgatott. 1972, Téboly. Annyira szívesen írnék spoileresen róla, de valószínűleg nagyon kevesen látták, még a blog törzslátogatói közül is. Na mindegy, vágjunk bele az anti-poéngyilkos kritikába!
Amikor bekapcsolódunk a történetbe, Anglia fővárosát már jó ideje egy nőket megerőszakoló, majd nyakkendővel megfojtó kéjgyilkos tartja rettegésben. Mivel pszichopata sorozatgyilkosról van szó, indíték hiányában a rendőrség nagyjából tehetetlen.
Főhősünk, Richard Blaney (Jon Finch) egy szerencsétlen ember. Pilótából lett csapossá egy bárban, aminek utálja a vezetőjét és ez az érzés kölcsönös. Így nem csoda, hogy egy mondvacsinált balhé után ki is rúgják. Pénze nincsen, lakása nincsen, ezért felkeresi egy barátját, Robert Ruskot (Barry Foster), aki ad neki egy tuti lovi tippet. Emberünk azonban aktuális financiális deficitje miatt nem tudja megtenni a holtbiztos fülest. A tipp persze bejön és itt mutatkozik meg először Richard hirtelen haragú természete. A szenvedő fél most még csak egy doboz szőlő. Ezekután úgy dönt, felkeresi rég látott ex-nejét, akinek irodájában aztán hangosabb szóváltás alakul ki köztük, de végül úgy alakulnak a dolgok, hogy együtt vacsoráznak, ahol épp egy pohár bánja a férfi tehetetlen dühét saját és felesége anyagiakbéli helyzetének különbsége miatt. Richard szívesen töltené az éjszakát is Brendával (Barbara Leigh-Hunt), de aztán az üdvhadsereg menhelyén köt ki pár szakadt veterán mellett. Másnap délután holtan találják Brendát egy nyakkendővel a torka körül. Az áldozat titkárnője beszámol a nyomozóknak a tegnapi veszekedésről és arról, hogy látta Richardot aznap kijönni az irodából, épp mikor ő az ebédszünetéről érkezett vissza és pár perccel később felfedezte munkaadója holttestét. Megindul a hajtóvadászat, az ügy egyértelműbb nem is lehene. Vagy talán mégsem?
Ez már nem a '40-es, '50-es évek bájával és erőszakábrázolásával rendelkező alkotás, hanem egy sokszor naturalista, keményebb fajta, feszültségteli thriller. Ha megnézzük a plakátot, akkor láthatjuk, hogy a film R besorolást kapott. Na persze sok stílusjegy megmaradt, mert alapjaiban suspense ez is, csak a '70-es évekhez igazítva. Példának a feketehumort emelném ki. A nyomozó és feleségének otthonában játszodó jelenetek brilliánsak. Csakúgy mint a gyilkosságokat bemutatók, na persze azok más nézőpontból. Meztelen testek, félelmetes arcok a haláltusák végén, direkt erőszak és mindez zseniális vágással és zenével megfűszerezve. Az itt felsoroltak közül sok dolgot megszoktunk már Hitchcocktól, az első és harmadik szópár viszont új. Hiába na, egy már pályafutása alatt is nagyobb sztár, mint színészei, egy filmtörténeti legenda, még pályája alkonyán is tartogatott meglepetéseket a rajongóinak. Hangulat, humor, izgalom, mind megvan. A sztori mondjuk ismerősen hathat, Hitch már körbejárta párszor a "menekülő ember" történetét (lásd pl: A szabotőr). Amúgy kapunk egy utalást a Gyilkosság telefonhívásra című filmre is, na meg persze rendezőnk is feltűnik a vásznon.
A színészek felnőnek a feladathoz, bár egyikőjük sem számít nagyobb névnek (még a forgatókönyvíró is hatszor akkor betűkkel van írva, mint ők). A Ruskot megszemélyesítő Barry Fostert emelném ki, pazarul játszik végig, de a nyomozó nejét alakító Vivien Merchant is tökéletesen hozza amit karaktere megkövetel tőle, nem kevés vidám perccel megörvendeztetve minket.
A film fantasztikusan vegyíti az ironikus, sok helyütt morbid humort az igazán komoly, durva képekkel és mindezt úgy, hogy egyik jelenet sem hiteltelen vagy lóg ki. Noha a Mester korábbi klasszikusainak szintjét nem éri el, nagyon-nagyon közel kerül hozzájuk. 10/9.
Hitchcock örök.
