Nehéz, viszontagságos, könyörtelen munka a bébiszitterkedés. Illendő respektálni a hölgyeket, kik e munka körben találták meg helyüket. Egy 2002-es könyvecskének hála, jobban megismerhetjük a dadusok világát, hogy mi mindenen kell át esniük, mennyi problémának vannak kitéve és bizony, hogy miféle vicces szituációkba keverednek olykor. Persze, olvasni ma már luxus, így hát filmre vitték a leírtakat. Bele is csaptam.

Ismerjük meg Annie Braddockot (Scarlett Johannson), ha már ő nem ismeri magát. Annie épp túl van a diplomán, szép, intelligens, erényes, előtte az élet. Anyja (Donny Murphy), szeretné ha lánya az üzleti világban helyezkedne el. Meg is próbálja Annie, azonban hamar ráébred, hogy ez nem neki van kitalálva. A parkban ábrándozva, egy kis incidesnek hála (Annie - Nanny), rámosolyog a szerencse (?). Nyári munka néven, csapjunk fel bébiszitternek, ami az antropológiai ismereteinkhez is hozzá csaphat egy keveset! Persze, anyu jó, ha erről nem tud. Megtapasztalva az állást, Annie egyre tisztábban látja, hogy...nem minden arany, ami fénylik.


A sztorit láthattuk már párszor, ilyen-olyan köntösben. Kapunk rendesen sablon-, kliséhegyeket, de valamiért...nem tudom miért,..egyszerűen nem zavar. Bájos, aranyos kis történetet láthatunk, mely tényleg elragadó és még meg is sikerül nevettetnie, pedig tudjuk már az elején, hogy itt nehéz válások lesznek (ezzel gondolom semmit nem lőttem le). Bár nekünk, annyira nem nehéz és ez már egy pont minusz. Annie és a gyerkőc, Grayer között lévő kapcsolat ugyanis, túl kapkodósnak tűnt, sokkal mélyebben, részletesebben ki lehetett volna dolgozni, még egy 20 perc elfért volna. Ami még nem volt tetszetős eléggé, az a zene. Persze a felcsendülő muzsikák illetek a jelenetekhez, csakhát...mégis, na...majd meghallod. A többi probléma a színészekben keresendő.

Azt előre le kell szögezni, hogy amióta megláttam, szerelmes vagyok Scarlett Johanssonba höhö...Legnagyobb örömömre a film végig rákoncentrál, így ez már félig-meddig orgiával határos eseménynek tudható be. Mint írtam, ő a középpont nem kis örömömre, de közben nem kis bánatomra is, mert így a többi aktor elvész. És el is veszett, Scarlett (Lost In Translation, The Perfect Score, The Island) remek volt szerintem. Mellé jön még, "muszájfiúnak" Chris Evans (Fantastic Four, The Perfect Score, Cellular, Not Another Teen Movie), kinek ugye eléggé jól bejáratott szerep jutott, nem nyújtott semmi extrát, nem is volt sokat színen. Végszóra, igazán jó film, sokszor látott, de mégis aranyos sztorival, és persze Scarlett.  Egy nézést mindenképp megér, bárkinek. 10/8