Anno 1953.
Egy francia film, a Félelem bére kerül ma kis múltidézésünk középpontjába. Eddig kétszer láttam, de először sajnos túl korán, éretlen fejjel néztem meg (hihetetlen, hogy egy év is mennyit számít e téren). Ez a klasszikus azonban annyira jó, hogy ez szinte semmit se vont le az élvezeti értékéből.
A helyszín egy kis falu valahol Közép-Amerikában. Rengeteg ember tengeti itt az életét, munka és mindenféle kilátások nélkül. A repülőtér ugyan közel van, de ahhoz, hogy ez jelentsen is valamit az itt ragadtaknak, szükség lenne valamire. Pénzre.
Ide érkezik egy Dél-Amerikai országból menekülve Jo (Charles Vanel Arany Pálmát kiérdemelt alakításában). De pénze már neki sincs tovább utazni, ebből a "börtönből". Hamar összebarátkozik a már jó ideje itt tartózkodó Mario-val (Yves Montand), mivel egy egységnél szolgáltak régebben (ez csak sejtés, nem vagyok biztos benne). Mario nagyon elhanyagolja régi cimboráját és lakótársát, Luigi-t, aki emiatt össze is zördül a kocsmában Jo-val. Már csak emiatt a kocsmai jelenet miatt is megéri megnézni a filmet. Egyszerűen fantasztikus.
Az állóvizet a nem messze lévő olajfúrótoronynál kiütött tűz kavarja fel. A vállalat két teherautónyi nitroglicerint akar a helyszínre küldeni a tűz elfojtására. Vizsgán választják ki a szinte öngyilkossággal egyenlő munkára jelentkezők (ennek ellenére rengetegen vanna) közül a négy legjobb sofőrt. Az eredmény alapján az egyik kocsit Jo és Mario, a másikat Luigi és Bimba vezetheti.
Elindulnak és innentől lassan megváltozik minden. A jellemek szinte 180° fordulatot vesznek az egyik teherautóban. Bimba és a mókás, egyszerű, sokak által lenézett Luigi remekül helytállnak. A faluban kemény, igazi férfit játszó Jo pedig már-már az első kanyar után feladná. De a mellette ülő, eddig bohókás playboy-nak látszó Mario erről hallani sem akar és mivel szüksége van Jo-ra, nem is engedi meg neki, hogy kiszálljon. Mario már belefáradt a jövőkép teljes hiányába, a szinte zombiként való vegetálásba és kész bármit megtenni a magát a szabadságot jelentő 2000 dollárért.
Az út rendkívül hosszú hőseinknek, és legalább ennyire izgalmas a nézők számára. Nem is a platókon található több tonna robbanószer, hanem az emberi konfliktusok alakulása teszi feledhetetlenül izgalmassá a filmet. Több meghatározó, szíven ütő mondat, jelenet van a filmben, mint manapság több tucat alkotásban. Csak találgatni lehet, hogy mi lesz a befejezés és persze, hogy hogyan jutunk el odáig, de fölösleges.
A finálé ugyanis felteszi a pontot az i-re. Hibátlan, csakúgy mint az egész film. A félelem bérének üzenete még 55 év távlatából is aktuális. Ma is vannak, nem is kevesen, akik még ezt is bevállalnák azért a szimbolikus 2000 dollárért. 10/10.
